Már egy ideje itt lebeg előttem a nyomtatócsere gondolata. Két okból is: egyrészt az Epson 2100-as manuális kalibrációja, másrészt a "csak" A3+ nyomtatási mérete miatt. Ideálisnak az Epson 4000-es sorozata tűnt, és most, hogy mejelent a 4800-as, a dedikált fekete-fehér nyomtatási módjával, egyre vonzóbbnak tűnik. Ellenben nagyon kíváncsi voltam arra, hogy ez a bizonyos "Advanced B&W" mód, meg úgy egyáltalán az új UltraChrome K3 tinták, milyen képet adnak.

Az UC K3 tinták abban térnek el a korábbi, a 2100-asnál is használt, UltraChrome tintáktól, hogy egy új "light-light-black" tintát találhatunk bennük az eddigi két denzitású fekete melett, illetve fényes papírokon kisebb mértékű bronzosodás jelentkezik. Mivel kizárólag matt papírokra nyomtatok, ezért utóbbi engem kevéssé érdekelt, viszont a FF nyomatok minősége és úgy egyáltalán az, hogy mennyivel lesznek "szebbek" a képek ezzel a tintakészlettel, mint a korábbival.

Ezek után épp kapóra jött a Tripont ajánlata, miszerint oda lehet menni hozzájuk és kipróbálni egy Epson R2400-at (amely a 4800 és az ősszel forgalomba kerülő 7800 és 9800 mellett szintén az új UC K3 tintákat használja). Mielőtt szó érné a ház elejét előre kell bocsátanom, hogy semmilyen kapcsolatban nem állok a Tripont-tal, azon kívül, hogy néha ezt-azt vásárlok náluk, és jelen írás mögött semmiféle marketing szándék nincs.

A teszt

Hónom alá csaptam párat kedvenc képeimből, illetve pár lap Epson Enhanced Matte-ot, Epson Velvet Fine Art-ot és Hahnemühle Photo Rag-et (mivel csak fényes és félfényes papírjaik voltak, és azok igazán nem érdekelnek), majd múlt pénteken megejtettük a próbát. Fontos, hogy előre nyomtatáskészre hozzuk a képet, mert a PC monitora, amiről nyomtatni tudtam abszolúte kalibrálatlan volt. Tehát ne ott álljunk neki korrigálni a képet, mert annak könnyen csalódás lesz az eredménye. Az Epson saját papírjaihoz fel voltak telepítve a megfelelő profilok, viszont a Photo Rag-hez semmim nem volt, így azt csak FF-ben próbáltam ki.

A nyomtatási kép mellett azért az eszköz kezelhetősége, használhatósága, a meghajtóprogram minősége is érdekelt (bár nem ez, hanem a 4800-as az, amit majd venni fogok).

Tapasztalatok

A kép eléggé vegyes, menjünk sorba rajtuk. A pozitív dolgokért piros, míg a negatívakért fekete pontot adtam.

Mielőtt nekiláttunk volna nyomtatni, kicseréltük a fekete tintát mattra. Azt vártam, hogy a 2100-nál szokásos 3-4 tisztítási cikluson fogunk itt is átmenni, de legnagyobb meglepetésemre az első tisztítás után a tesztábra tökéletes volt. Nem tudom, hogy egy év használat után is ilyen lesz-e, de azért jár a piros pont.

Biztos, ami biztos, egy kalibrációt is csináltattam, és itt jött a második kellemes meglepetés, nevezetesen, hogy van automatikus kalibráció! Mivel ezt tartom a legnyűgösebb dolognak a 2100-nál (most is épp kalibrálni kellene, mert pár kinyomtatandó kép már itt vár), ezért igencsak nagy piros pontot adok érte.

A nyomtató meghajtója már nem ilyen egyértelmű. Sajnos az amerikai meghajtóból az Epson átvette az európaiba a "photo" és "best photo" megnevezéseket ahelyett, hogy megmondanák, hogy valójában ez hány DPI is. Saccolom, hogy a "best photo" az 5760x1440 és a "photo" 1440x1440, de azért mindenképp megtartahatták volna a valós felbontásokat. Remélem a nagyobb nyomtatók esetén a felbontás marad. Hogy miért zavar ez? Mert matt papírokra nyomtatok. Az Enhanced Matte és a Photo Rag esetén is az 1440 dpi feletti felbontás ront a képminőségen, mivel nagy a "dot gain" (azaz egy-egy letett tintapötty jóval inkább szétfolyik ezeken a papírokon, mint mondjuk a Premium Semigloss-on). Meg úgy egyáltalán: nem szeretem, ha a gép minden áron intelligens próbál lenni, és elveszi a kontrolt tőlem. Szóval ezért fekete pont jár.

Az R2400-as joggal kiérdemelheti a "családbarát" címet! Feltűnően halk ugyanis. Azaz még éjjel is anélkül nyomtathatunk vele, hogy a család felébredne :) Piros pont. Még egy piros pont jár a sebességért: határozottan gyorsabban dolgozik, mint az elődei! Nyomtatás közben azt vettem észre, hogy a raszterezési algoritmuson is változtattak, mert a 2100-as kicsit diffúz, míg a 2400 éles határokkal bíró "csíkokban" nyomtat. Utóbbit láttam számos RIP szoftver esetén is. A képminőségre gyakorolt hatása nem volt nyilvánvaló, úgyhogy majd még nyomozni kell ezügyben.

A papírbefűzésért egy piros és egy fekete pont is jár, attól függően, hogy honnan próbáljuk azt. A piros pont a felső papíradagolóért, mivel nem erőből kell odébb tolni a papírvezetőt, hanem van rajta egy gomb, amit megnyomva simán mozgatható, és elengedve rögzíti az adott helyen. A hátsó papíradagoló, ami a 250gsm feletti papíron esetén kötelező (mind a VFA, mint a Photo Rag ilyen), már más tészta. Pozitívum benne, hogy automatikusan elveszi a papírt az embertől, és nem kell három kéz hozzá, hogy az A3+ lapot tartva még a rögzítő kallantyút is elérjül (mint a 2100-on). Van viszont egy kis "ide tedd a papír szélét" jel. Na, ne dőljünk be neki! Ha ide tesszük a papírt, akkor simán be fogja húzni, de úgy, hogy rágyűri a belső mechanikára, és csak trükkösen lehet kiszedni utána belőle (mert hátrafelé kitekerési opció az bizony nincs). Szóval koppanásig a széléhez kell igazítani a papírt. Sajnos még ekkor is előfordul, hogy ferdén húzza be, de szerencsére ez menet közben nem okozott nagyobb fennakadást (a keretezésnél majd fog, de ez már másik kérdés). Még egy nagy fekete pont a dokumentáció. Csak a sajnálatos módon szokásos gyors összerakási szamárvezető volt a nyomtatóhoz, talán valamelyik CD-n van kézikönyv, de azt nem sikerült megtalálni.

Snaefells a falu felett

Canon 1D Mk II - 70-200/2.8L IS @ ISO 100

A fekete fehér nyomtatás nagyon impresszív. Az alapbeállításokat használva sötét tónusú lesz a kép, ne felejtsük el ezt szándékaink szerint beállítani. Nagy piros pontot érdemel, meg egy kicsi feketét. Utóbbi azért, mert úgy tűnik, hogy bizony fogadatlan prókátor módjára élesít a meghajtó! Legalábbis a QuadTone RIP-pel 2100-on és az Advanced B&W móddal 2400-on készült nyomat közül az utóbbin túlélesítés nyomai láthatók. Ha ezt előre tudja az ember, akkor nem élesít Photoshop-ban a nyomtatás előtt, de megint csak az a baj, hogy intelligens próbál meg lenni. Egy "advanced" gomb, ahol ezt ki lehet kapcsolni nem ártana. De mindezek ellenére gyönyörűek a nyomatok. Alig várom már, hogy a 4800-assal A2-esben lássak pár képet. (Zárójelben tenném csak hozzá, hogy nagyon kíváncsi leszek, hogy a QuadTone RIP mit fog tudni majd produkálni ezen a nyomtatón.)

A színes nyomtatásnál már kevéssé estem hanyatt. Matt papírok esetén (és ezt nem győzöm eléggé aláhúzni: csak matt papírokat használok, így nem teszteltem mással, és arra vonatkozóan nincsenek tapasztalataim, hogy fényes papírokkal milyen a nyomtató, bár nagyon jókat hallottam róla) nincs eget-földet rengető különbség a 2100 és az R2400 között. Talán a pirosak egy kicsit pirosabbak az UC K3 tintákkal. Sajnos csak a gyári profilokkal volt módom kipróbálni a gépet, és úgy tűnik, hogy azok gyengébb minőségűek mint a 2100-ashoz (igaz csak a megjelenés után 1 évvel) letölthetők - az árnyékos részeken színtér levágás és poszterizáció volt megfigyelhető. De mindent összevetve nincs igazán feltűnő különbség a 2100-as és az R2400-as nyomatai között.

Konklúzió

Nagyon barátságos nyomtató volt az R2400. Az új tinták is határozottan előrelépést mutatnak a korábbi generációval szemben. Azonban itt is, mint a csúcstechológia más területein, nagyon nehéz átütő minőségjavulást hozni. Jobb, mint az előző generáció, de nem utcahosszal. A fekete fehér képek gyönyörűek - de QuadTone RIP-pel is azok voltak. Szóval ha valakinek még nincs nyomtatója, és azon gondolkodik, hogy beleugrik a sajátkezű nyomtatás világába, akkor tiszta szívből ajánlani tudom ezt a nyomtatót (és az UC K3 tintákat is). Ha viszont valaki már rendelkezik egy korábbi UltraChrome modellel ÉS matt papírokra dolgozik, akkor nehezebb lesz megindokolni az új készülék vásárlását (legalábbis ugyanakkora nyomtatási méret esetén).