Mire nyomtassunk? Erre a szimpla kérdésre adott válasz érdekes fordulatokat tud venni akkor, ha nem csak néhány hónapig (vagy maximum pár évig) szerenénk örömünket lelni egy nyomatban, hanem több generáció számára is élvezhető alkotást kívánunk létrehozni.

Mindenkinek vannak tapasztalatai a "normál" és a "fotópapír" közötti különbségekkel. Ha a fotópapírokat nézzük (a normál papírok teljesen alkalmatlanok fényképek nyomtatására), akkor az esztétikai oldalról nézve választhatunk fényes és matt, síma és textúrált felületű között. Ez a választás teljesen a fotós ízlésére, preferenciáira és az adott kép tartalmára van bízva. Jómagam például a matt papírokat szeretem, és képe válogatja, hogy síma, vagy textúrált papírra nyomtatok-e.

Amivel ebben az írásban foglalkozni kívánok, azok a papírok azon jellemzői, amik felett sokszor hajlamosak vagyunk elsiklani, de nagyban befolyásolják a képeink élettartamát. Élettartam alatt itt azt az időt értem, amíg a nyomat nem szenved észrevehető károkat (fakulást, színtorzulásokat, hordozó anyagának romlását).

Példaként az Epson papírjait fogom használni (azok közül is a matt felületűeket), egyrészt mert ezekkel van tapasztalatom, másrészt mivel hatalmas választék áll rendelkezésünkre (összehasonlítva a többi nyomtatógyártó saját papírkínálatával). Végül, de nem utolsósorban lehet őket itthon is kapni. Több cég is gyárt kíváló papírokat (mint például a Moab Paper vagy a Premier), de ezeket sajnos itthon egyelőre képtelenség beszerezni (sőt, a nagyobb amerikai papírboltok Európába nem is szállítanak).

A papír anyaga

A papír cellulózrostokból épül fel. Ezeket a rostokat fa összezúzásával nyerik, majd ezt a masszát további lépések után a folyamat legvégén papírlappá sajtolják. Az egyetlen probléma a farostokkal, hogy idővel savas kémhatásúvá válnak. Ettől azután lassan elbomlik és szétesik a papír. Ha tehát tartós nyomatot szeretnénk készíteni, akkor érdemes valamilyen más alapanyag után nézni. De vajon mi lehet az? A festők már régen tudják, hogy mi a dörgés: gyapotpapírt kell használni. A gyapot alapú papírok (cotton rag) savmentesek, így már az alapanyag sokkal tartósabb, és nem ketyeg benne egy beépített időzített bomba.

A gyapotpapírok sokszor viselik a "Fine Art" jelzőt nevükben, célozva ezzel arra, hogy magas élettartamú műalkotások számára lettek készítve. Két fő típusok van: a szokásos síma felületűek, amiket meleg sajtolással állítanak elő, illetve a textúrált felülettel bírók, amiket hideg sajtolással készítenek.

Az Epson négyféle gyapotpapírt árul: Velvet Fine Art, Textured Fine Art, Smooth Fine Art és UltraSmooth Fine Art. A Textured és Smooth Fine Art papírok egyébként nem az Epson saját termékei, hanem a Crane Museo papírjának kifejezetten az Epson számára készült verziói (ezekről még később lesz szó). Az egyetlen probléma ezekkel a papírokkal, hogy kis formátumú nyomtatókhoz (például 2100 és 1280) a Velvet Fine Art kivélelével nem csomagolják őket. Az Epson 4000-hez és a nagyobb nyomtatókhoz azonban mindegyik rendelkezésre áll.

Pufferelés

A pufferelés egy olyan eljárás, amivel a papírban az idők során felhalmozódó savak közömbösítése. Erre általában a papír anyagába kevert mészkövet használnak. Kivétel ez alól például a Crane (az általa az Epson-nak készített papírok is), aki mészkő tartalmú vízben áztatja a papír alapanyagát még sajtolás előtt. állítólag ugyanolyan hatékony, mint a szokásos módszer.

Optikai fehérítők

Az optikai fehérítők (Optical Brightening Angent, OBA) feladata, ahogy a nevéből is látszik, a papírok "világosabbá" tétele. Ezt azzal érik el, hogy elnyelik a ultraibolya sugarakat, és a látható tarományban sugározzák vissza az elnyelt energiát. Ettől a papírok kicsit kékesebbek (magasabb színhőmérsékletűek) lesznek. Amellett, hogy a nyomat színösszetétele ezek után nagyban függ a fényforrás nem látható tartományában való sugárzásától az egy dolog. Sajnos ezek az anyagok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a nyomat idővel kifakuljon.

Vannak gyártók, akik ugyanazokat a papírokat OBA-val és anélkül is árulják (ilyenek a Moab Entrada Natural és Bright White papírjai), azonban az Epson esetén ez nem áll fenn. Matt papírjaik közül az Enhanced Matte és a Velvet Fine Art is tartalmaz világosítókat (igaz utóbbi kisebb mennyiségben, ami jól látható, ha egymás mellé tesszük a két papírt) - mindkettőn az úgynevezett "Enhanced Matte" bevonat található. A Textured/Smooth/UltraSmooth papírok mind OBA mentesek.

Az ideális tartóssággal rendelkező papír tehát savmentes, pufferelt, és OBA mentes.

Súly és vastagság

Fontos szót ejteni egy másik tulajdonságról, ami csak közvetve befolyásolja a művek élvezeti értéket. Ez a papír vastagsága és súlya. Az előbbit vagy mm-ben vagy mil-ben (ami 1/1000 collnak felel meg), az utóbbit pedig g/m2-ben adják meg. A kettő nincs egymással kötelezően egyenes arányban, azaz két papír közül lehet, hogy a vastagabb a könnyebb, bár általában a nehezebb papírok vastagabbak is. A vastagságra azért kell odafigyelni, mert ettől függ, hogy tudunk-e rá nyomtatni. Az Epson nyomtatóknak van egy direkt papíradagolója, ami egyenesen engedi át a papírt. Epson 4000 esetén például 1.5mm a legvastagabb átengedhető papír.

A súly meghatározza, hogy milyen mechanikailag milyen stabil lesz a nyomat. A nehezebb papírok nagy méretben is egyesenen fognak állni, míg a könnyűek esetén behullámosodás és kihasasodás következhet be. Tipikus példa erre az Epson Enhanced Matte. 192 g/m2-ével nem túl könnyű, de A3 méret felett már előfordulhat a behullámosodás. A3 és SuperA3 (13x19 coll) méretben is jobban szeretem a 250 g/m2-es papírokat, de nagyobb méretben ez kifejezetten követelmény (hacsak nem kasíroztatjuk fel a nyomatot - amit nem kedvelek bizonyos jellemzői miatt). A nehezebbek a 300-350 g/m2-es intervallumba esnek, de léteznek egészen kartonszerű, 500 g/m2-esek is, például a PremierArt Hot Press.

Tinták

Ha papírokról és tartósságról beszélünk, akkor nem lehet elkerülni a tinták kérdését, ugyanis ez nagyban befolyásolja az élettartamot. Két fő típusuk létezik a festék-alapú, és a pigment alapú. A festék-alapú tinták színtere általában nagyobb, sokkal teltebb, vibrálóbb színeket lehet velül előállítani, viszont élettartamuk jóval kevesebb, és nem igazán vízállóak (azaz például egy beszéd közben rákerülő nyálcseppecske is tönkreteheti a nyomatot). A pigment-alapú tinták színei kicsi fakóbbak, de sokkal hosszabb élettartamúak. Vízállóságuk is nagyon jó.

A Wilhelm Imaging Research végez papír/tinta/nyomtató hármasra vonatkozó gyorsított élettartam vizsgálatokat, és itt is látható, hogy a pigment-alapú tinták a 100-150 éves élettartam tartományt is elérhetik. Egyetlen olyan festék-alapú nyomtató van, a HP DesignJet 30/130, ami eléri az Epson UltraChrome pigment tintáinak élettartamát (például üveg alatt a HP papírok/tinták 82 évet bírnak, az Epson papírtól függően 61-166 év között - a Wilhelm Research mérései alapján).

Keretezés

Ha vigyáztunk a papír és a tinta megválasztásával, akkor még mindig el lehet rontani a dolgot a paszpartuval. Itt ugyanúgy fontos, hogy savmentes legyen a karton anyaga. Szerencsére szinte minden keretezőnél kaphatók múzeumkartonok, amik ugyan kicsit drágábbak, mint a normál paszpartukarton, de jóval tartósabbak. Jó, ha a keretező meg tudja mondani, hogy melyek az OBA mentesek, de ha összehasonlítjuk a papír fehérségével, akkor könnyen el lehet dönteni, hogy melyikben van sok, és melyikben kevés (vagy egyáltalán semennyi) világosító anyag. Figyeljünk oda arra is, hogy nem elég az elülső ablakos paszpartulapot múzeumkartonból készíttetni, hanem a hátsó támasztó lapot is ebből kell.

Nagyon fontos még az üvegezés is! A normál ablaküveg is visszatartja a káros ultraibolya sugárzás jelentős részét, de ha UV-szűrős üveget kérünk a kép elé, az még dob rajta egy pár évtizedet.

Összehasonlító táblázat

Végezetül egy táblázatban gyűjtöttem össze az említett papírok tulajdonságait, mivel így könnyebb kiválasztani, hogy melyik papír is lesz jó céljainkra. Persze ezek után még érdemes egy próbát tenni vele, mielőtt 50 tekerccsel rendelnénk belőle.