Negyedik éve járok a Tisza-tóra, és számomra kedvesebb, több sikert hozó hely ez, mint a Hortobágyi Nemzeti Park más részei. Eredetileg víztározónak szánták, és nem vagyok benne biztos, hogy harminc évvel ezelőtt bárkinek is megfordult a fejében az, hogy a természet mennyire birtokba fogja venni ezt a mesterséges tavat...

Nem állítom, hogy előre el lett volna tervezve ez a születésnapi ünnepi hét. Sőt. Bizonyos részeit teljesen találomra szerveztük így, míg másokat a véletlen és az időjárás okán sikerült erre a hétre tenni. Viszont így utólag azt kell mondanom, hogy tervezni se lehetett volna jobban!

Nem kertelek tovább, nézzük sorban, hogyan is ünnepeltünk.

Június 16. hétfő - légifényképezés

Már régóta terveztem, hogy jó lenne fenntről is megnézni a tavat. Egyrészről azért, hogy jobban ismerjem, és a térkép és a valóság között szorosabb kapcsolatot tudjak létesíteni, másrészről pedig természetesen előre megfontolt fotózási szándékkal. Szervezgettem, körbejártam, beszéltem a vadőrrel, kiderítettük a legkisebb engedélyezett repülési magasságot, és ami a legfontosabb, sikerült vállalkozó kedvű pilótát és géptulajdonost (konkrétan motoros sárkány tulajdonost) találni.

Hétfőn késő délután érkeztek meg a srácok a sárkánnyal, amit iziben össze is raktak. A probléma csak azzal volt, hogy a motor nem akart beindulni. Körülbelül egy óra szervizelés után azonban mégiscsak készen állt minden arra, hogy a levegőbe emelkedjünk. Az idő szép tiszta volt, a délutáni heves szél is alább hagyott, és szerencsénkre kisöpörte a pára nagy részét a tó felől. Így már azt hittem, hogy minden rendben van.

A hídtól északra

Canon 5D - 24-70/2.8L @ ISO 800

A hídtól északra a Tisza-tavi Madárrezervátum szigorúan védett területe található. Ide június 15.-ig nem szabad semmilyen módon bemenni - utána is csak elektromos motorral vagy evezővel hajtott járművel. Ám vannak olyan területei is, ahová nem csak nem szabad, de nem is lehet - lévén nincs csónakút, amin keresztül be lehetne jutni.

Ám amikor már a levegőben voltunk, derült ki, hogy a fény kezd csökkenni, és ahhoz, hogy éles képeket készítsek, legalább ISO 800-at kell használni. Ami az 5D-n még nem jelentene nagyob kihívást, viszont az 1D MkII esetében már igencsak határeset. De nem volt mit tenni, más megoldás nem volt, mint a nagy érzékenység használata - már ha képeket akartam egyáltalán.

Apropó felszerelés. Légifényképezéshez szeretek két vázat használni. Egyiken (jelen esetben az 5D volt ez) nagylátószögű optikával (24-70/2.8L), másikon (1D MkII) közepes telével (70-200/2.8L IS). Zárt pilótafülkében, még ha az ablak ki is van véve, simán cserél az ember memóriakártyát illetve akkumulátort. Azonban sárkányon ez a művelet elég veszélyes lehet - és itt nem arra gondolok, hogy ha leejtem a kártyát, akkor elvesznek az addigi képek, hanem arra, hogy mi van, ha odalent eltalál valamit vagy valakit... Szóval csere kizárva. Aksik csurig töltve, az 5D-ben 4GB, az 1D-ben 4+4GB kártyával. Ez elég is volt a körülbelül egy órás időtartamra, amit fényképezéssel tudtunk tölteni.

Zöld sziget

Canon 1D Mk II - 70-200/2.8L IS @ ISO 800

A tó rendkívül sok abszrakt kép elkészítésére ad lehetőséget. Fraktálszerű képződmények és a színek kavalkádja teszi emlékezetessé a tó feletti repülést. Azonban arra oda kell figyelnünk, hogy betartsuk a minimális 450m-es repülési magasságot, hogy ne zavarjuk az alattunk lévő élővilágot.

Legnagyobb örömömre a képek jelentős része éles lett. Ugyan látszanak az ISO 800 nyomai, és több zajszűrésre van szükség, de még így is használható eredményt sikerült elérni. A válogatás után kb. 650 kocka maradt meg (az eredetileg 1300-ból). Ebből úgy tűnik olyan tizes nagyságrendű használható fotó született.

Amikor leszálltunk a nap még a látóhatár fölött volt, és üzemanyag is volt bőven, úgyhogy egy kis kiegészítő röpködést tartottunk, hogy a többiek (párom és a másik pilóta, aki a géppel jött) is levegőben tudjanak lenni egy keveset.

Indul az utolsó kör

Canon 5D - 70-200/2.8L IS @ ISO 1600

Leszállás és a gép elcsomagolása után derült ki, hogy mennyire elszaladt az idő. Még éppen sikerült elcsípnünk egy étterem nyitvatartásának végét Tiszafüreden, aztán a képek gyors letöltése és archiválása után nyugovóra tértünk. Ránéztem az órámra, és gyorsan töröltem a másnap hajnali vízreszállás gondolatát, mondván lesz elég dolgunk.

Június 17-19. kedd-csütörtök - workshop

Délután kezdődött a digitális fotós workshop, így a délelőtt kicsit kómás reggelivel és az előadóterem összeállításával telt. Szerencsére az előadóhoz járt vetítővászon is, így azt nem kellett magunkkal cipelni (már bánom, hogy nem készült kép a kocsiról - gyakorlatilag a teljes csomagtartó és a hátsó ülés is dugig volt tömve felszereléssel). Projektor profilírozása, a demonstrációk újbóli és végső lepróbálása és a kis "műterem" összerakása (nem kell nagy dologra gondolni, egy váza virágról van szó, amin az expozíciót és a hisztogramot érzékeltettük) után egy kis láblógatás, majd az előadások első szakasza következett. Kiveséztük a digitális fotózás alapelveit, és a színkezelés miértjét és hogyanját. Aztán este egy kis "aranyszellőztetés" (mindenki megmutatta, milyen cuccot hozott) következett, majd párom dörgedelmes szavára elhúztunk aludni.

Reggel 3:30. Csörög az óra. És nem esik! Felköltöttem a társaságot, mert 4:15-kor volt randink Sanyiékkal (a túravezetőkkel) a kikötőben. 3:50-kor annak rendje és módja szerint elkezdett zuhogni. Hajnali fotózás lefújva - legalábbis ideiglenesen. Fél öt körül elállt, így ötkor nekivágtunk a délelőtti túrának.

Hajnali horgász

Canon 5D - 70-200/2.8L IS @ ISO 800

Eleinte bántam, hogy rossz az idő, de végül is így megtapasztalhattuk a tó ködös fehér ruháját is - bőven alkalmat adva az előző nap megismert "jobbra exponálás" gyakorlásához. Egy kormorántelepet látogattunk meg, és bár a fákon a madarak elég messze voltak, nem volt rossz játék. Visszafelé aztán ahogy kell, eleredt az eső.

Délutánig pihenéssel, letöltéssel, feltöltéssel, száradással telt az idő. És természetesen ebéddel. Mindenki reménykedett benne, hogy kijavul az idő, bár az időjárásjelentések szokás szerint egymásnak ellentmondó hírekkel szolgáltak. Az viszont már ebédnél látszott, hogy ha minden jól megy, akkor délutánra gyönyörű szórt fényünk lesz, esetleg estére még a nap is kisüthet.

Bakcsó

Canon 1D Mk II - 500/4L IS + 2x @ ISO 400

Végül kegyes volt hozzánk a természet, és nemcsak kisütött a nap, de a madarak között is voltak kivételesen kooperatív példányok, mint példuál a fenti képen látható bakcsó.

A délután jó részén kettévált a csapat - két csónakkal a tó más-más részeit jártuk be, hogy növeljük az esélyeinket. Majd az út egy részét ismét közösen tettük meg, aztán ismét kettéváltunk, és a visszaúton is külön mentünk. Az óhalászi holtágon megint rengeteg kormoránt láttunk. A korábbi években elég gyér kormorántermésem volt, de idén ezt sikerült bepótolni.

Ez a délután olyan meglepetést tartogatott számunkra, amit még legmerészebb álmainkban sem mertünk volna remélni. Először Sanyi látta meg a madarat, de a keresőbe nézve nekem ismerősnek tűnt. A baj csak az volt, hogy úgy rémlett, egy Izlandról szóló könyvben láttam ilyen madarat. Azt hittem, hogy az emlékezetem űz velem csúnya tréfát.

Eltévedt jeges búvár

Canon 1D Mk II - 500/4L + 2x @ ISO 400

Aztán amikor a madár úgy döntött, hogy otthagy minket, és egy éles trillát hallatott, akkor megint az futott át az agyamon, hogy ilyet Izlandon hallani nyáron rengeteget. Ennek már hangot is adtam, de ennyiben maradtunk. Másnap Sanyi vigyorogva jött mesélni, hogy közben azonosította a madarat, egy jeges búvárról van szó, ami Izlandon, Grönlandon és Kanadában költ, és a könyv azt írja, hogy eddig 4 példányt láttak belőle hazánkban. Hogy miként került ide, az rejtély, de a megfigyelésről a jegyzőkönyvet már eljuttattuk a Madártani Egyesületnek.

Estére egy kis időre előbújt a nap, és megajándékozott minket utolsó sugaraival, mielőtt még alábukott volna a fák szintjének.

Ágyúk az utolsó fényben

Canon 5D - 70-200/2.8L IS @ ISO 640

A csónakút mellett egy búbos vöcsök pár próbált rohammunkában fészket építeni, igencsak jó témát szolgáltava nekünk. (Pár nap múlva a pár rájött, hogy nem ott kellene fészkelni, és odébbálltak.)

Este szalonnasütés és apósom pálinkájának és borának elfogyasztása volt a program. Csütörtök délelőttre nem maradt más, mint az előadások második fele, ahol a képek feldolgozásával foglalkoztunk (letöltéstől az előhívásig). Ekkor már mindenki a tegnap készült fotókon tudott gyakoroloni, és jó volt látni, hogy mindenkinél voltak jól sikerült kockák.

Egy dolog szomorított el csak, hogy a hét közepére ígért tiszavirágzás a víz lehűlése miatt elmaradt.

Június 20. péntek - egy kis ráadás és tiszavirágzás

Ha már úgyis közel vagyok a tóhoz, gondoltam péntek reggel teszek egy kis túrát. Sehol egy felhő nem volt az égen, gondoltam hétágra fog sütni a nap, úgyhogy csak 2-3 órát terveztem hajnalban.

Selyemgém

Canon 1D Mk II - 500/4L IS + 2x @ ISO 400

Vannak napok, amikor a természet kegyes hozzánk. Ez is ilyen volt. A víz nagy része teljesen döglött volt, ám a Kis-Tiszán egy selyemgém úgy döntött, hogy nemcsak modellt áll, de még a reggelijét is társaságomban költi el. Miután fél órát halászgatott közvetlenül a csónak közelében, nekem is megjött az étvágyam, és úgy döntöttem, megreggelizek. Majszoltam a szendvicset, néha odébbpozicionáltam a csónakot, közben meg fényképeztem. Közben biztos fülig ért a szám :)

Kikötöttem, és Sanyi azt mondta, hogy lehet, hogy este rajzanak a kérészek. Vagy legalábbis előrajzás várható. Úgyhogy sebtiben átszerveztem a napom, és délután vízre szálltunk. A Kis-Tiszán szemetest játszottunk - begyűjtöttünk egy halom üres dobozt és üveget, amiket hozott a víz.

És akkor megjelentek az első kérészek.

Kifutópálya

Canon 1D Mk II - 70-200/2.8L IS + 1.4x @ ISO 1000, 580EX II

Nem volt nagy dömping, de biztosak lehettünk benne, hogy lesz valami aznap. Ahogy kiértünk az élő Tiszára, már ott is voltak. Sajnos egy csomó hulladékot hozott a víz, így elég nehéz volt olyan helyet találni, ahol nyugodtan lehet fényképezni.

A felszerelés Canon 1D MkII, 70-200/2.8L IS, 1.4x II és 580EX II vaku volt. Nos, ez a cucc képes arra, hogy kb 10-15 expónként merevre fagyjon. Nincs kikapcsoló sem, csak az akkumulátor kivétele és visszatétele segít. Heves anyázások közben fényképeztem, de a végére már anyázni se volt erőm, csak abban reménykedtem, hogy nem hullik szét teljesen a felszerelés.

Elröppenés

Canon 1D Mk II - 70-200/2.8L IS + 1.4x @ ISO 1000, 580EX II

A lemenő nap és a vaku fénye együtt alakította ki a képen a víz érdekes fémszerű mivoltát. Vaku nélkül sem a csillogás, sem a kérész részletei nem látszottak volna, ám a kép hangulatát mégis a lemenő nap fénye adja meg.

Ahogy kezdett lemenni a nap, azt próbálgattuk, hogy a vízbe esett lelassult kérészeket ellenfényben fényképezzük. Sanyi ide-oda tologatta a csónakot a fényhíd előtt, én pedig próbálkoztam meglőni, amit lehetett. Nem igazán gondolkodtam, inkább hagytam, hogy a megérzésem vezéreljen. Amikor a fenti képet megláttam az LCD-n, majdnem kiestem a csónakból, és csak annyit tudtam mondani, hogy "nos, ma ezért jöttünk". Amikor megnyomtam az expógombot, a kérész még a vizen volt. 55ms-al később (ennyi az 1D késleltetése) már a képen látható pozícióban. Erre egész egyszerűen nem lehet felkészülni, teljesen szerencse kérdése. Az extra szerencse az volt, hogy ekkor nem tojta össze magát a felszerelés...

Június 22. vasárnap - finálé

Szombaton kis kimenőt kaptam (egy másik, 75. születésnapot ünnepeltünk), de vasárnap ismét a tó környékén voltunk. Sűrű programunk volt. Késő délután ismét a tiszavirágzást fotóztuk, majd pedig nem teljesen a temészetfotózás kategóriájába eső dolgot... Immáron második éve, hogy az évnek ebben a szakaszában egyedülálló eseményre kerül sor a Tisza-tó Program rendezésében. A helyszín a Csicsman kikötő Poroszlón, és természetesen a tó.

Az este lampionos csónakázással kezdődött a tavon, ezt pedig tűzzsonglőrök előadása követte, amit természetesen a vízről nézhettünk végig.

Tűz és víz

Canon 5D - 24-70/2.8L @ ISO 3200

Lévén felkérést kaptam az esemény fotózására, vakartam a fejem, hogy ilyen körülmények között (csónakból, állvány nélkül) mit lehet majd kezdeni. Aztán maradt a nyers erő: az 5D ISO 3200-ra állítva, és a 24-70/2.8L optika, amennyire csak lehet tágra nyitva. Vaku szükség és lehetőség szerint. Ahogy átnéztem a képeket, még mindig el vagyok képedve azon, mennyire használható képeket tud ez a váz ISO 3200-on produkálni. Kis zajszűrés persze kell, de ettől még használhatók a képek.

Nagyon jó hangulatú este volt ez, méltó megkoronázása a születésnapi hétnek.