Elsőként 2003 tavaszán jártam fotózási céllal a Tisza-tavon. A lehetséges helyszínek keresése közben teljesen véletlenül álltam meg a Poroszló vége utáni vasúti átjárónál, ahonnan nagyon szépen lehetett látni a napfelkeltét. Tavaly, miután már rendelkezésemre állt egy nagyobbacska teleobjektív (a 400/5.6-os), több napot is eltöltöttem itt, ámde kevés eredménnyel. Idén aztán már teljes erőbedobással tudtam fényképezni.

Este a Kis-Tisza partján

Canon D60 - 17-40/4L @ ISO 200

Több régi folyómeder, holtág és csatorna is található a tó mentén. Ezek csendes vizén nyugodtan lehet közlekedni, mivel ide sem a szél, sem a hullámzás nem tud behatolni, hála a néhol akár több száz méter széles erdő- és nádsávnak. Sokszor láthatunk itt a nád oldalában megbúvó bakcsókat és szürke gémeket.

Az idei nagyobb sikerek egyrészt a jobb felszerelésnek, másrészt pedig annak köszönhetőek, hogy jobban ismerem a tavat, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megtaláljuk,amit keresünk.

A tó

Északról dél felé haladva három medencére oszlik. Ezek a Poroszlói-, Sarudi- és Abádszalóki-medencék. A Poroszlói-medence ad otthont a Hortobágyi Nemzeti Park részét képező Tisza-tavi Madárrezervátumnak. A délebbi medencékkel kár kísérletezni - első alkalommal odatévedtem, de az a rész nem a madarktól, hanem a vizet felkavaró, mindenféle élőlényt (beleértve magamat is) elriasztó ezerrel tépő motorcsónakoktól hangos. A Poroszlói-medencét durván középen egy kombinált vasúti és közúti híd vágja ketté. Az ettől északra lévő területek nagy része szigorúan védett, oda belépni tilos. A látogatható területekre is csak kézi erővel hajtott csónakkal lehet bemenni, ám február 1. és június 15. között ez a rész is el van zárva a közlekedés elől, biztosítandó a madarak zavartalan költését. A hídtól délre eső részen bármikor lehet közlekedni, maximum 4 lóerős csónakmotor is haszálható, azonban osztozni kell a tavon a horgászokkal.

Önmagában semmi bajom velük, sőt mi több régebben magam is aktívan horgásztam (sajnos mostanában nem jut rá idő). De néhány sporttárs viselkedése a szó szoros értelmében "kiborító". Közlekedi kell, mert valahogy oda kell érni a horgász- vagy megfigyelőhelyre. De van a motorcsónakon gázkar kérem, és illenék lassítani ha másik sporttárs - vagy ne adja ég - egy szerencsétlen, a csónaból félig kilógó, 8 kilós cuccot egyensúlyozó fotós mellett megyünk el. Nem pedig tökig gázzal, fél méterre elhúzni, hogy az majd beleesik a vízbe - ha száguldozni akarunk, arra ott az Abádszalóki-medence! Mondom ezt minden odalátogató fotósnak is: kéretik tiszteletben tartani nem csak a természetet, hanem egymást is, hogy ne bosszankodás legyen a napból, hanem együtt élvezhessük mindazt, amit a tó ad nekünk!

Szürke gém törpeharcsával

Canon 1D Mk II - 500/4L IS + 2x @ ISO 400

Első alkalommal ne vigyünk fotós felszerelést, viszont térképet igen. Érdemes kicsit beszélgetni a helyiekkel (a kikötőben mindig nagyon szívélyesek), hogy megismerjük a környéket. Nem nehéz eltévedni a nyílt vizen, úgyhogy figyeljünk oda, és nem árt, ha először tapasztalt kísérőt is viszünk magunkkal.

Nyáron, mikor elmentek a tavaszi árdások, és a tó vízszintje elkezd leapadni (amikor a kikötő a tó partján, és nem a töltés oldalában van), a szabad vízfelület nagy részét sulyom borítja. Mindamellett, hogy a sulyom védett növény, rendkívül meg is tudja nehezíteni az életet. A hajócsavar igencsak be tudja tekerni, és ha véletlenül belehajtunk egy sulymosba, akkor onnan jobb, ha evezővel jövünk ki (a motort bebillentve a csónakba). Szerencsére azonban vannak olyan csónakutak, amelyeken szabadon közlekedhetünk.

Felszerelés

Első és legfontosabb a csónak, illetve ladik. Ezt szerencsére lehet bérelni a tóparti kikötőkben. Egy napra 2000 Ft. A motor további 4000-be kerül hozzá (3-5 lóerős motorokat tudnak biztosítani). A benzin litere 300 Ft körül mozog (mert olaj is kell bele). Egy este plusz hajnalban olyan 5-10 litert szoktam kijárni. ÿltalában délután érkezem és másnap délig maradok. Ez kellően fárasztó, és ha jó napom van, akkor elég sok értékelhető képpel térek haza, ha meg épp elültek a madarak, akkor felesleges tovább maradni, inkább meg kell próbálni máskor. Azaz egy tizes körül meg szoktam úszni egy ilyen túrát.

Ha csónakot bélrünk, pár dologra érdemes odafigyelni. Egyrészt legyen elég nagy hozzá, hogy kényelmesen elférjünk. Volt régen egy balga elképzelésem, hogy majd egy 2.4m-es gumicsónakból milyen jól lehet fényképezni. Hát nem. Kell hely a fotós cuccnak, az ennivalónak, a víznek (utóbbiból mindig legyen elég, mert sosem tudni). A hátsó vezetőülésen kívül még legalább egy ülésdeszka legyen benne, ami elé az állványt fel tudjuk állítani. Legyen benne padló, mert nem túl jó a vízben feküdni, ha épp be akarunk cserkészni valamit. Evezőt mindig vigyünk magunkkal, egyet utasonként. Eddig még minden éven lerohadt egyszer a motor, és nem árt, ha vissza tudunk evezni a kikötőbe. Sőt, kérjük el a kikötő telefonszámát is, mert térerő van a tavon szinte mindenhol, és ha megszorultunk, kijönnek és bevontatnak (már ha meg tudjuk mondani, hogy hol vagyunk épp - ezért is fontos a térkép és a helyismeret).

Teljes menetfelszerelés

Igen, a madzagok azért vannak, hogy kikössem vele a cuccot. Nagyon kellemetlen lenne az 500-ast vázastul csobbanni látni, mert mondjuk véletlenül fellöktem, miközben a csónak orrába mentem valamiért.

Sajnos van egy rossz hírem: egyedül nem megy. Vagy csak nagyon nehézkesen. Azaz szükségünk lesz egy kormányosra, aki majd vezeti a csónakot, amíg mi a fényképezéssel vagyunk elfoglalva. A kormányosnak eveznie is kell tudnia a ladikkal (1 evezővel), mert sokszor csak így lehet megközelíteni a madarakat vagy kijönni a sulymosból. A másik rossz hír az, hogy gyakorlatilag csak a kormányos és a fotós fér el a csónakban - második állvány felállítására esély sincs, illetve ha még valaki beszáll, akkor garantáltan akadályozni fogják egymást a fényképezésben. Ergo vagy időnként szerepet cserél a fotós és a kormányos, vagy dedikált kormányost viszünk magunkkal. Nekem az a nagy szerencsém van, hogy a családban több ilyen vénájú ember is található és vagy édesapám, vagy a hugom szokott kormányozni.

El kell döntenünk, hogy szükség lesz-e állványra. Nagy telék, mint a Canon 500/4L IS esetén mindenképp. 300/4 vagy 400/5.6 esetén kézből is lehet boldogulni - bár a 400/5.6 túl rövidnek bizonyult itt. Mostanában 700 vagy 1000mm-el dolgozom, ami már lehetőséget ad arra, hogy a madarak komfortzónáján kívül maradhassak. Ha viszont állványt kell hasznáni, akkor pár apróságra érdemes gondolni. Egyrészt a csónak mozog, főleg oldalirányban, így fényképezni csak a hossztengelyével párhuzamosan lehet. Ha oldalra próbálunk meg fényképezni, akkor a legkisebb hullámzás vagy mozdulat hatására is elveszthetjük a keresőből a fényképezni kívánt madarat. Másrészt ha menet közben is szerenénk dolgozni, akkor valahogy csökkentetnünk kell a motor okozta rezonanciát. Ehhez a zársebesség maximalizálása mellett rezgéscsillapító papucsot készíthetünk az állványra. A papucs nem más, mint egy polifoam matracból kivágott egyenlőszárú háromszög, melynek magassága durván kétszerese az alapjának. Ezt középen összehajtva rá tudjuk simítani az állvány lábára, és szigetelőszalaggal rögzíthető is.

Rezgéscsillapító papucs

Még a fotós cuccok előtt szeretném megemlíteni, hogy egy GPS rendkívül hasznos tud lenni. Egyrészt nehezebben tévedünk el, és a papírtérképpel összevetve viszonylag gyorsan megtanulhatjuk vele a tavat. Arról már nem is beszélve, hogy a kedvenc helyeinket bejelölve könnyű lesz oda visszatérni.

A fotós felszerelés receptje egyszerűbb: fogd a leghosszabb lencséd, az összes telekonvertered, meg egy normál zoom-ot, hátha adódik valami, amihez túl hosszú a nagy üveg. Jó, ha van nálad két váz, hogy ne kelljen leszedni a nagy üvegről ami rajta van, ha épp a másik lencse kellene. Esetemben ez azt jelenti, hogy az 500-ason szinte majdnem mindig a 2x telekonverter van, és az 1D Mk II lóg a végén. A D60-on pedig a 17-40 vagy a 24-70 található. Az sem árt, ha a váz autófókusza kellően gyors. Sokszor ez határozza meg, hogy lett-e kép, vagy csak próbálkozás maradt. Tavaly a D60 + 400/5.6L kombinációt a legtöbbször a pokolba kívántam, mert a fókusz lassú volt, és a lencse is mindig rövidnek bizonyult.

Az egyik fotós hétvégén a délutáni "felszerszámozásról" készítette Nébli Attila az alábbi kisfilmet.

 

 

Madárfajok

És a lényeg, amiért az egész eddigi cécó volt: a madarak. Röviden össszefoglalva van minden, mi szem-szájnak ingere. Rengeteg a bakcsó, mindenek előtt. A nádasok szélétől a sulymosokból kiálló tuskókig mindenhol megtalálhatók. Sokszor már csak onnan lehet észervenni őket, hogy elmentünk mellettük és felröppentek. Héjákból is sokat lehet látni, ahogy jobbára a nádasok felett köröznek, néha lecsapva a nád közé, majd nemsokára újra szárnyra kelnek. Tavaly rengeted kárókatonát lehetett látni, idén viszont még csak néhányat láttam belőlük.

Zsákmányra lesve

Canon 1D Mk II - 500/4L IS + 2x @ ISO 400

Szerencsére az 500mm-es nem annyira nehéz, hogy rövidebb időtartamra ne lehetne megtartani kézben. Sikerült gyorsan lekapni az állványról az egész felszerelést, és fókuszálni, mielőtt a héja lecsapott volna. Ugyan a madár pont a kép kellős közepén volt (lévén a 2x telekonverterrel csak a középső fókuszpont használható), de a felső részből levágva az eget, megkaptam azt a kompozíciót, amit akartam.

A sulymosokból kiálló tuskók a szürke gémek közkedvelt leshelye. Egyik este 6-8 gémet sikerült becserkészni a Csapói-Holt-Tiszán. Kócsagból viszont nem sokkal találkoztam még: nagy kócsaggal szinte egyáltalán nem, kis kócsaggal többnyire csak ahogy átrepült a tó felett.

A kora nyári estéken a szabad víztükröket búbos vöcskök népesítik be. Volt olyan kis tisztás, ahol 6-8 példányt is lehetett látni. Ugyan elsőre rutinosan lebuknak a víz alá, ahogy közel érünk, ha türelmesen várunk bő fél órát, akkor megszokják, hogy ott vagyunk, és tudomást sem véve rólunk tesznek-vesznek tovább. Reggelente a cserregő nádiposzáták énekétől hangos a víz. ÿltalában egy-egy hosszabb nádszál végébe kapaszkodva lelhetjük meg őket.

Szállás

Ahogy már említettem, a délutántól másnap délig megoldást kedvelem. Ennek velejárója, hogy meg kell szállni valahol. Két város is adódik erre: Poroszló, illetve Tiszafüred.

Bakcsó a naplementében

Canon 1D Mk II - 500/4L IS + 2x @ ISO 800

Ez a kép a Ravasz-hát melletti csónakútvonalról készült. A nap alacsonyan járt, de még épp a parti fák felett átsütött. Már mentünk volna vissza a kikötőbe, amikor észrevettük ezt a szabad víztükör közepén álldogálló bakcsót. Ami érdekessé tette a helyzetet, az a lenyugvó nap fényétől sárgás színezetet kapó tollazat, a szinte rezdületlen víztükrön való tükörképpel együtt, valamint a háttérben a fák vízre vetülő árnyéka alkotta keret.

Poroszlóról vízre szállva könnyebben elérhetők a kedvenc helyeim, így én ezt részesítem előnyben. A városban elég sok vendégház üzemel, és valamelyikükben mindig van szabad szoba. Bár leginkább a Fűzfa pihenőparkot részesítem előnyben. Nagyon jó szolgáltatást biztosítanak, és nem is csillagászítiak az áraik. Az egyetlen probléma, hogy hétvégente szinte állandóan teltház van, így idejében érdemes szállást foglalnunk.