Mióta beléptünk az unióba, megszaporodtak a lehetőségek a külföldi munkára (egy előnye annak, ha multinál dolgozik az ember). Nyár közepén, még az izlandi expedíció előtt merült fel a lehetőség egy másfél hónapos stockholmi projektre, és mivel nehezen tudom elviselni a nyári meleget, egyből rá is csaptam. Gondoltam rá, hogy érdemes lenne összekötni egy kis fotózással is, mivel elég sok nemzeti parkjuk van, de végül a munka ütemezése miatt erre nem tudtam sort keríteni. Így maradt a városi és városkörnyéki fényképezés lehetősége. Ezért ugyan nem vagyok oda annyira, sőt, a legelső alkalommal még felszerelést sem vittem, de aztán kellemesen csalódtam a városban.

Két dolog fogott meg igazán: a rengeteg víz és park (a város durván harmada park, és másik harmadát víz alkotja, így a harmadikra szorul vissza a lakosság), illetve az óváros régi épületi. Ha hozzávesszük ehhez azt is, hogy nyár közepén esténként 11-ig világos van, azaz munka után pont a legjobb fényben lehet még órákig fényképezni, akkor olyan elegyet kapunk, amit kár lenne kihagyni.

Első felvonás: Canon D60

Az első alkalommal amikor felszerelés is volt nálam a D60-amat vittem magammal. Bár a "dobtam be a táskába" kifejezés jobban leírja a helyzetet. Markolat nélkül, rajta a 17-40/4-el, 2 db 1 gigás CF kártyával és 3 aksival. Minden egyéb (állvány, távkioldó, szűrők, stb) nélkül. Két oka volt ennek: egyrészt nem tudtam, hogy milyen lehetőségek fognak adódni, és nem szerettem volna ott állni felszerelés nélkül, másrészt pedig lusta voltam cipelni a nehéz vázat és objektíveket.

Legeslegelőször, ahogy itt vannak előttem a képek, meg kell állapítanom, hogy még ma is gyönyörű színeket produkál ez a váz. Ráadásul minden további nélkül lehet A3-as nyomatokat készíteni ha odafigyel az ember. A3-tól nagyobbat ugyan nem, de azért ez sem rossz. A jó objektíveket viszont nagyon meghálálja. A3-as méretben ég és föld a különbség mondjuk a 28-135 és a 24-70 között.

Sikátor

Canon D60 - 17-40/4L @ ISO 400

De visszakanyarodva az eredeti témához: egy váz, egy lencse. Nagyon jó gyakorlat, hogy mit tud az ember összehozni akkor, amikor ilyen megkötések mellett dolgozik. Így kicsit többet kell gondolkodni, hogy megoldjuk a felmerülő problémákat. Persze sokszor jó lett volna, ha van tele is nálam, de így gyalogoltam, vagy ha végképp nem volt más megoldás, akkor másképp próbálkoztam a témával. Az is jó lett volna, sőt leginkább ezt hiányoltam, hogy ha állványt használhatok, de sokminden van egy városban, aminek neki lehet támasztani a gépet. Végül, de nem utolsósorban az óvárosban lévő kevés fény is megdolgoztatott. ISO 400 felé nem nagyon érdemes menni a D60-on, és sokat kellett dolgozni a megfelelő zársebesség és blende megválasztásával, hogy még nem mozduljon be semmi, de meglegyen a kellő mélységélesség is.

A legelső alkalommal nem is tűnt fel, csak amikor másodszor is jártam az óváros utcáit, de ekkor már az 1Dmk2-vel, hogy mennyire intuitív volt a D60-nal dolgozni. Az 1D persze minden tekintetben felülmúlja, de az elmúlt 3 év alatt valahogy összenőttem vele. Legyen most elég a felszerelésből, és nézzük, hogy milyen fotóznivalót találtam a városban és azon kívül!

Helyek

Nem célom felsorolni minden lehetséges helyet, ahová érdemes elmenni, viszont az alábbiak azok, amelyek minket érdekeltek (és ahová volt időnk ellátogatni). Az időjárás elég szeszélyes itt is, de többnyire napsütéses időnk volt. A borult napokon pedig marad az épületfényképezés :)

Gamla Stan

Az óváros elég közel volt a szállodához, így többször is kimentem. Az épületek néhol omladozó, máshol frissen újraépített és újrafestett falai számtalan lehetőséget nyújtottak. Órákig el tudtam sétálni mintázatokat keresve. A szűk sikátorok is jó témának bizonyultak, azonban itt meg kellett küzdeni a nagy kontrasztkülönbséggel, és az állvány hiányával. Itt található a királyi palota is, ahol is az őrségváltást is érdemes megvárni (ha jó helyet akarunk, akkor érdemes egy órával előtte kimenni). Általában rengeteg a túrista, ellenben a "szokásos" módon reggel 9-10 előtt teljesen üresek az utcák, nyugodtan lehet fényképezni anélkül, hogy a bámészkodókat kellene kerülgetni, illetve arra várni, hogy kimenjenek a képből. Azért persze napközben sem elveszett a helyzet: a mellékutcákon általában senki sincs, ott a legnagyobb tömeg ellenére is nyugodtan lehet dolgozni.

Csatornák, kikötők

Rengeteg van belőlük, keresztül-kasul szabdalják a várost. Azon gondolkodtam, hogy vajon hajó avagy autó van-e több. Mindenesetre több társaság is indít hajókirándulásokat a városon belül is és a közeli nevezetességekhez is. A kikötők is témagazdag helyek lehetnek, de a csatornákon is lehet mit fényképezni. Az erdők gyönyörűek, és a csónakok és vitorlások is fotogének, pláne ha ezt a természettel összeköti az ember.

Egy fal színei

Canon D60 - 17-40/4L @ ISO 400

Este 7-8 felé sétáltam az óvárosban, és egy elég zajos, zsúfolt térről nyíló kis utcában láttam meg ezt a képet. A lemenő nap fénye épp súrolta a falat. Egyből nekiláttam. Majd mikor elkészült a kép (pontosabban a képek, enyhén eltérő kivágással), akkor vettem észre, hogy az előtte teljesen üres utcán a két oldalamon sorok kezdtek felgyűlni, arra várva, hogy befejezzem.

Drottningholm

A királyi nyári rezindenciát párommal jártuk végig. Ide is hajóval lehet eljutni, és egy jó fél napnyi elfoglaltságot könnyű találni. A kastélyban viszont bent nem lehet fényképezni. Sőt, igazából sehol nem lehetett bent fényképezni, amit fájlaltam is erősen. Miért veszik el a fotósoktól a fényképezés lehetőségét? Féltik a műtárgyakat a vakuk fényétől? Akkor miért nem csak ezt írják ki (jó, mondjuk abban van valami, hogy az egységnyi túrista nem tudja az eldobható gépén szabályozni, hogy ne villanjon)? Ha pedig attól félnek, hogy utána nem mennek el az emberek, mert megnézik a képeket, akkor pedig tessék plusz fotós belépőt szedni. De nem ez a helyzet. Meg van tiltva és kész. Ez nagyon unszimpatikus volt és mély nyomot hagyott bennem. De nehogy azt higyjük, hogy itthon egy fokkal is jobb a helyzet: a keszthelyi Festetics kastélyban sem lehet, sőt a táskát fotósfelszerelésestől el akarták venni tőlem - úgyhogy inkább nem mentem be.

Ugyan kicsit hajlamos az ember képeslapokat csinálni ebben a környezetben, de a kertben és a környező épületekben fotók is megbújhatnak. Csak egy kicsit rá kell szánni az időt, és nyitott szemmel járni. Az egyetlen baj csak az, hogy amikor a legjobb fények lennének (reggel és este), akkor zárva van. Tehát a borult idő nagy segítségünkre lehet.

Skansen

Kicsit "technikai sport", hasonlóan minden múzeumhoz, de cserébe kárpótolnak a régi épületek. Hasonlóan az óvároshoz, egy kisebb területen rengeteg  érdekes dolgot lelhetünk. "Természetesen" itt sem lehet az épületeken belül fényképezni, ezért kívül ügyködhetünk csak. A témák is olyanok, mint a Gamla Stan-ban: épülethomlokzatok, ablakok (amikbe teljesen belefeledkeztem - nem is tudom, talán százas nagyságrendű ablakos képet csináltam), és mintázatok. Viszonylag töményen kapjuk ezeket, anélkül, hogy le kellene járni a lábunkat.