Négy éve dédelgetem azt az elképzelést, hogy valahogy el kellene menni az Antarktiszra. Kezdetben elérhetetlen álomnak tűnt, olyan hihetetlen magas árakat szabtak egy alig valamivel több, mint egy hetes útért. Aztán 2005 tavaszán megdöbbenten tapasztaltam, hogy Michael Reichmann összeállt a Quark Expeditions nevű céggel, és a korábbi árak durván feléért szerveztek fotós expedíciót azon év végére. Sajnos akkor nem ébredtem fel időben, így lemaradtam róla. Azonban ahogy visszaértek Michael-ék, már meg is hirdette a következő expedíciót.

2005. december 21. reggel. Pár napi tépelődés után úgy döntöttem, hogy belevágok. Írtam egy levelet, hogy vegyenek fel várólistára. A regisztráció január elején nyílt meg, és három-négy napon belül minden hely elkelt. Most viszont szerencsém volt, rögtön az első napon sikerült regisztrálnom (hála az időeltolódásnak). Azóta volt egy kis fluktuáció, pár hely megüresedett és újra megtelt. Az elmúlt egy évben aztán lassan intéződtek a dolgok, az orvosi papíroktól a repülőjegy és szállásfogaláson keresztül a szükséges ketyerék beszerzéséig. Itt most hosszasan értekezhetnék arról, hogy kis hazánkban milyen viszonyok uralkodnak, de szerencsére EU tagok vagyunk, és így könnyű volt megugrani az olyan feladatokat, mint mondjuk az utazási biztosítás megkötése (legalább 100.000 dolláros evakuációs szolgáltatással). Múlt héten kaptam meg a végleges papírokat, és már csak pár apróbb eszközre várok, hogy minden összeálljon.

Az út

Február elsején indulok, pár puffernapot tarva Buenos Aires-ben. Itt már találkozik a társaság egy jó része (körülbelül ötvenen leszünk). Városnézés és természetesen fotózás a program már ekkor is. Negyedikén délután repülünk le Ushiaia-ba, ahol másnap egy gyors tűzföldi kirándulás után délután behajózunk a Quark által üzemletetett, finn gyártmányú, orosz személyzetű Professor Multanovskiy névre keresztelt kutatóhajóba (értsd: kiszuperált orosz kémhajó). Ez lesz a főhadiszállásunk az elkövetkező 20 napban. Utána ismét egy nap pihenő következik Buenos Aires-ben (mert a BA-nak nem volt aznapra járata), és február utolsó két napját már itthon is töltöm.

A hajóút, amely a Quark Antarctic Quest nevű útjának módosított változata, durva tervezete az alábbi (ami menet közben az időjárástól, meg attól függ, hogy a társaság mit akar megnézni). A harmadik-ötödik napon a Falkland-szigeteket látogatjuk meg. A hatodik-tizenegyedik napokon Déli Georgia következik. Ez volt Sir Ernest Shackleton mentőexpedíciójának végállomása, miután Endurance nevű hajója elsüllyedt az Antarktisz mentén. Itt 2100 méter magas hegyek, gleccserek, fjordok, és buja madárvilág lesz a téma. Megnézzük Grytviken korábbi bálnavadász telepének maradványait, és Skackleton sírját is. A következő héten a Déli Shetland-szigetek és az Antarktiszi-félsziget mentén hajózunk. Megkísérljük megnézni a Paulet és Elephant-szigeteket. Ha szerencsénk lesz, behajózhatunk a Deception Island vulkáni kalderájába. Weddell és leopárdfókák, bálnák és számos pingvinfaj színesíti az utat. A jég és jéghegy állapotok függvényében végighajózunk a Lemaire és Neumayer-csatornákon. Menet közben meglátogatjuk az ott lévő kutatóállomásokat. Az utolsó két napon a Drake-átjárón keresztül visszamegyünk Ushuaia-ba.

A tervezett út durván a piros vonal. A térkép a Google Earth segítségével készült.

A hajóról napi két-három alkalommal fogunk partra szállni Zodiac-ok segítségével. Azt az időt, amit nem fotózással és a készült képek feldolgozásával töltjük, előadások teszik majd mozgalmassá. Itt mind digitális fotózással kapcsolatos workshop-ok, mind pedig a hajó rezidens biológusa és geológusa által a környékről tartott ismeretterjesztő előadások szerepelni fognak.

Módfelett ígéretesnek tűnik. A 2005. decemberi expedícióról Jeff Schewe beszámolója adja a legteljesebb képet arról, hogy mi várható.

A felszerelés

Még nem teljesen végleges a lista, de az alábbiakra készülök. Fotós oldalról az 1D MkII, az 5D jön, videokamerát most nem viszek (lehet, hogy bánni fogom, de nem marad hely). Majdnem a teljes objektívarzenálomat bepakolom (17-40/4L, 24-70/2.8L, 70-200/2.8L IS, 400/5.6L biztos jön, az 500/4L IS attól függően, hogy a többi csomagom mennyi lesz). Telekonverterek, egy 25mm-es közgyűrű, minden optikán UV szűrő (egyrészt az UV sugárzás, másrészt a sós tegnervíz miatt), polár és egy 8-szoros ND szűrő egészíti ki ezeket. Természetesen az állvány, a távkioldó, és a vízmérték elengedhetetlen.

A számítástechnikai apparátus szíve egy Dell Latitude D600 notebook, belső 60 GB-os és 160 GB-os diszkekkel. Ezen kívül két LaCie külső diszk (60 GB és 80 GB kapacitással), valamint egy Epson P5000 (80 GB kapacitással) alkotja majd a teljes háttértárat. A P5000 a notebook tartalékakénk is szolgál (nem teljesen, csak a képek letöltésére vonatkozóan). DVD-ket nem viszek, a 2006-os izlandi expedíción is kiválóan teljesített a diszkekből álló mentési megoldás. Összességében ez biztonsági másolattal együtt 200 GB körül kapacitást jelent (erre durván 15000 kocka fér el). 4 x 4 GB SanDisk Extreme III CF kártya és Microdrive lesz a napi képek tárolására (szükség esetén ezeket a P5000-re ürítve). Kártaolvasóból egy USB-s SanDisk lesz a fő, tartalékmegoldást pedig a P5000 integrált olvasója jelent.

Szoftverek közül a szokásos Downloader Pro, RawShooter Premium és Photoshop CS2 mellett helyet kap a Photoshop CS3 Beta is. A CS3 lesz a fő feldolgozó program, a CS2 csak tartalékot jelent. A régi bevált Windows XP-t Windows Vista-ra cseréltem, az első tapasztalatok pozitívak, minden működik ami eddig. Remélem Jeff Schewe (vagy valaki) hoz Lightroom 1.0 végleges kódot (eddig úgy hírlik, hogy demo lesz belőle, de nem tudni, hogy csak a nyálunkat csorgathatjuk majd, vagy biteket is kapunk...). Ez a konstelláció három cikket is sejtet (Vista, CS3 és Lightroom), igyekszem március elején publikálni is őket.

Nyáron arrafelé -5 és +5 fok közötti hőmérsékletekre kell számítani, de azért készül az ember. John Shaw, aki már ötször járt az Antarktiszon (sajnos az idei utat valamelyik családtag betegsége miatt le kellett mondania), bőségesen ellátott jótanáccsal minket. Ennek okán a szokásos téli felszerelést ki kellett egészíteni kicsit. Az egyik kiegészítés egy derékig érő szigetelt gumicsizma, mivel Déli Georgia mentén nem szokott elég magas lenni a Quark által adott tértid érő darab. És nem túl jó egész nap vizes lábbal álldogálni. A másik pedig egy száraz zsák, mert a partraszállások során a Zodiac-ban lötyög a sós lé... Korábban már volt egy Lowepro DryZone-on, ami akár jó is lenne erre a célra, de inkább egy nagyobb száraz zsákot szerzek be, abban még elfér az állvány is, meg plusz ruha, akármi.

Céljaim

Természetesen minél több jó képet készíteni, és élvezni az utat. Konkrétan azonban van pár elképzelésem. A PhaseOne amerikai kereskedője is képviselteti magát, és a résztvevőknek rendelkezésre bocsát egy 39 megapixeles P45 és egy 31 megapixeles P30 hátfalat, Hasselblad és Mamiya vázakkal és objektívekkel. Már jelentkeztem is a programra, úgyhogy pár napra kapok kölcsön egyet. A tapasztalatokról mindenképp írni fogok.

Most, hogy nemrég rákattantam a PS CS3 panoráma összerakó képességére, több nagyméretű panorámát szeretnék készíteni. Ezek mellett "mátrix" képeket is. Célom elérni az 1m x 1.2m-es nyomtatási méretet 240ppi mellett.

Az útról menet közben blog bejegyzéseket fogok írni. Mivel amerre hajózunk, nincs térerő, ezért ha sikerül összelőni a műholdas telefonomat a notebookkal akkor azzal, ha nem, akkor a hajó kommunikációs központján keresztül Sefinek fogom ezeket eljuttatni, aki majd publikálja őket. Késő tavasz/kora nyár folyamán pedig egy kiállításra készülök a képanyagból.

Egy baj van csak. Félek, hogy ebbe is annyira bele fogok szeretni, mint Izlandba, és visszavágyok...