Annak idején, amikor az Epson először megjelent ezekkel a külső-diszkre-rászerelek-egy-LCDt kütyükkel (a P1000 és P2000 modellek voltak ezek), akkor azon kívül, hogy jó játékszerek voltak, használati értéküket erőteljesen megkérdőjeleztem. Elképesztő lassúak voltak, és az aksi se bírta túl sokáig. Azon kívül, hogy menő dolog letölteni a terepen egy ilyenre, semmi igazi hasznát nem láttam, inkább cipeltem a notebookot. Merthogy azon mást is lehet csinálni: egyből kidolgozni a képeket, naplót írni, levelezni, filmet nézni ésatöbbi satöbbi. Nem, nem változott meg a véleményem arról, hogy a notebook sokkal jobb. Ellenben két dolog mégis arra késztetett, hogy meglepjem magam karácsonyra az Epson legújabb, P5000 névre hallgató kreálmányával. Az egyik dolog, hogy kezdem unni a notebook cipelését. Jár hozzá tápegység, külső diszkek biztonsági mentéshez, meg minden. Valami kisebb és könnyebb kellett volna. A másik ok, a februári expedíció, ahová szerettem volna valami olyan eszközt vinni, amivel akkor is le lehet tölteni a képeket, ha a notebook megadja magát. Ezek az okok vezettek el a P5000-hez.

A részletes specifikációkat nem akarom itt mind felsoroni, csak a lényegesebb pontokat: 80 GB-os diszk van benne, egy CF (és Microdrive) és egy SD (nem SDHC) kártyaolvasóval. 4 collos képernyő, és elég sok időt kibíró lítium-ion akkumulátor. USB2-es porton lehet a gépre csatlakoztatni, de ami még érdekesebb, hogy USB host-ként is tud működni (erről majd később). TV kimenete is van. Az már csak hab a tortán, hogy AVI, MPG, konvertálás után WMV fájlokat is le tud játszani, sőt ha felmásolunk rá egy komplett DVD-t, akkor azt is. Íme a hordozható DVD lejátszó arra az esetre, ha unatkoznánk a szálláson két fotózás között :)

Nagyjából akkor jelentette be a Canon is saját "multimedia viewer"-jeit, amikor az Epson. Gondolkodtam is a kettő között, a Canon javára csak az szólt, hogy standard BP-511A aksikkal működik, azaz nem kell mégegy újabb töltőt cipelni. Végül is több dolog miatt döntöttem az Epson mellett: nem csak Canon gépek fájljait támogatja, működik USB host-ként, és lehet vele filmet nézni a motelben, amikor már képek letöltve felszerelés megpucolva, és a helyi TV csatornákon semmi nézhető nincs.

A "teszt"

Azért idézőjelben teszt ez, mert még nem tettem ki komoly igénybevételnek, csak karácsonykor dolgoztam vele (családi képek plusz egy kis fotózás is volt a Zemplénben). Mind SD, mint CF kártyát töltöttem le, mindkettőről normális sebességgel jöttek le az adatok. Menet közben kikapcsolja a képernyőt az aksi kímélése érdekében, és külön plusz, hogy a letöltés végén hangos pittyegéssel jelzi, hogy dolgunk van vele (elő kell ásni a zsebből és kicserélni a kártyát). Minden egyes letöltéskor új könyvtárat készít, melynek neve az aktuális dátumból és egy három jegyű futó sorszámból áll, tehát egy nap 999 kártya letöltését támogatja (bőven több, mint elég). A könyvtárak természetesen utólag magáról a készülékről átnevezhetők. Ha ugyanazt a kártyát kétszer betesszük, bután kétszer fogja letölteni, nem törődik vele, hogy már egyszer megtettük - úgyhogy érdemes erre odafigyelni, mert ez csak akkor derül ki, ha a könyvtár tartamlát megnézzük. Ha már megnézésnél tartunk, mind a belső diszket, mind a kártyákat lehet vele böngészni letöltés nélkül is. Képnézegetésnél kérhetünk automatikus elforgatást, vagy hagyhatjuk a képeket úgy, ahogy lőttük őket. Ez akkor lehet jó, ha teljes méretben akarjuk megnézni a képet, nem pedig a vízszintes képernyőn függőlegesbe fordítva - eltékozolva ezzel a két oldali sávokat. Persze ha TV-re akarjuk kivetíteni, akkor mindjárt más a helyzet... RAW fájlok esetén nem végez konverziót, a beágyazott JPG-t jeleníti meg. Egyébként egy seregnyi RAW fájlformátumot támogat.

A letöltésről körülbelül ennyit, nincs semmi extra vele. Érdekesebb a PC kapcsolat. Ugyan sima USB-s külső diszknek látszik, a kütyü saját operációs rendszere miatt az Epson nem javasolja, hogy újraformázzuk, de még azt sem, hogy defragmentáljuk a benne lévő diszket! Pedig sima FAT32-es fájlrendszer van rajta (így Windows és Mac OSX kompatibilis is). A thumbnail-eket és egyéb beállításokat saját ".sys" nevű mappákba pakolja - eddig semmi okot nem találtam rá, hogy miért ne lehetne szabvány diszkként kezelni (a nyilvánvaló marketing okokat leszámítva). Tovább megyek, jár hozzá egy Epson Link2 nevű szoftver is (a telepítő magán a diszken van), ami arra való, hogy le-fel töltögessünk az eszközre. Azon kívül, hogy a szerkezet által nem ismert formátumú video és audio fájlokat átkonvertálja, semmi haszna nincs. Nem is használom igazán (bár az Epson biztos azt mondaná, hogy ezzel megsértem a garanciát...). Egyébként a szoftver telepítője a diszk gyökérkönyvtárában van, onnan kell elindítani is. Parasztvakítás szvsz... Viszont külön jó, hogy a csatlakoztatott P5000-ről a Downloder Pro-val ugyanúgy tudom letölteni a képeket, mintha CF kártya lenne! Max a job code-okat kell variálni, és darabokban letölteni. Mindenesetre kellemes, hogy beleillik a megszokott munkafolyamatomba.

Apropó, nemcsak maga a diszk látszik a megszokott módon, hanem a CF és SD kártyaolvasók is! Tehát notebookhoz kapcsolva nincs is szükség másik kártyaolvasóra! Na jó, utóbbi azért nem teljesen igaz. Az olvasók átviteli sebessége valahol a 3 MB/s  környékén van, szemben a különálló SanDisk olvasómmal, ami 15-20 MB/s-et produkál. Szóval tartaléknak jó, ha már úgyis ott van, de elsődleges olvasónak nem használnám.

USB Host

Általában a hasonló "image tank"-ok USB perifériaként, külső diszkként jelennek meg a számítógép számára. A P5000-nek azonban van egy olyan szolgáltatása, amit máshol nem sűrűn látni. Nevezetesen arról van szó, hogy úgynevezett USB host-ként tud működni, azaz képes arra, hogy más USB perifériákat vezéreljen. Legyen az akár egy USB kulcs, vagy egy másik külső diszk! Ez az a képesség, amire felfigyeltem. Mivel így a P5000-en tárolt képeket át lehet másolni egy külső diszkre, és egyből meg is van a szükséges biztonsági mentés. Notebook vagy más számítógép nélkül (igaz, hogy a P5000 áráért egy alsókategóriás notebookot már meg lehet venni, de ki cipelne magával két notebookot csak a biztonság kedvéért?).

Ahogy az a képen is látszik, egy USB-A - Mini USB kábellel csatlakoztattam a külső LaCie diszket. Igaz, ekkor a diszket meg kell kívülről tápolni, mert erre már nem képes a P5000. Egyébként pedig az ilyen biztonsági mentések késztítésekor célszerű a P5000-et is hálózatra csatlakoztatni - biztos ami zicher.

A csatlakoztatott eszköznek FAT vagy FAT32 fájlrendszerűnek kell lennie. Itt érdekes dolgot tapasztaltam. A 80 gigás diszk, ami a képen is látszik, eredetileg FAT32-re volt formázva (amikor kivettem a dobozból), de aztán NTFS-re átformáztam, mivel az azért jóval megbízhatóbb fájlrendszer, mint a FAT. Aztán most szerettem volna visszaformázni FAT32-re. Nem nyert. A Windows XP felhasználó felületről nem is engedi, a parancssori format meg a művelet végén közli, hogy, bocsi, ekkora lemezre nincs FAT32. Kész röhej. Semmi oka nincs, hogy ezt tegye azon kívül, hogy (főleg marketing szempontokat sejtek) nyomja a csak Windows által kezelhető NTFS-t. Az rendben, hogy ekkora diszket ne kockáztasson a felhasználó FAT-tel, de legalább parancssorból engedhetné, mivel technológiailag nincs olyan limit, amire hivatkozik. És aki parancssort használ, az általában tudja mit csinál. Bosszantó. Mindegy, PartitionMagic elindít, és simán megformáztam. Ezután a Windows is boldogan kezeli.

De visszatérve a P5000-re, a mentés, amit a külső diszkre csinál, inkrementális. Azaz csak a módosult fájlokat másolja át, a többihez nem nyúl. Ez különösen hálás, ha már mondjuk 60 GB mellé töltünk le rá egy fél gigát, de szeretnénk megtartani a teljes mentést a külső diszken. A külső diszken egy könyvtár alá kerül a mentés tartalma, így nem interferál a diszken lévő korábbi anyagainkkal. A másolás ráadásul kétirányú: nemcsak menteni tudunk a külső diszkre, de teljes tartalmát be is másolhatjuk a P5000-re.

Apróságok és előzetes konklúzió

Amiről eddig nem beszéltem, az az egyszerű és átlátható felhasználói felület. Még a felhasználói kézikönyvet sem kell elővenni hozzá, minden teljesen egyértelmű. Aztán ott van a gombok zárolásának lehetősége. Így a zsebünkben sem nyomódnak meg véletlenül a gombok, visszafordíthatatlan kárt okozva ezzel. Mindezekkel együtt a P5000 nagyon átgondolt készüléknek tűnik, amivel pozitív első tapasztalatokat szereztem. Az expedíciót alatti további tapasztalataimról (hidegtűrés, rázkódástűrés, stb) majd még beszámolok.