Egy kollégám pár napja bejött az irodámba a következővel: "Nem is tudtam, hogy ilyen nehéz lefényképezni a vöcsköket. Hiába mentem közel, az objektív (200mm egy Canon 300D-n) még mindig rövid volt. Amikor meg még közelebb akartam menni, akkor gyorsan odébbúsztak."

Ahogy pár éve egyre inkább elkezdtek érdekelni a madarak, átéltem ugyanezt a frusztrációt. 200mm, majd 200mm 1.4x telekonverterrel, majd pedig 400mm. És még ez sem volt elég hosszú az esetek jelentős részében ahhoz, hogy a madarak többségének komfortzónáján kívül maradjak vele. Tavaly a Tisza-tavon és a Hortobágyon gyakorlatilag minimális értékelhető kép készült, úgyhogy ősszel elszántam magam, hogy lenullázom a bankszámlám, és megveszem álmaim teleobjektívjét. Ekkora beruházásnál jó lenne, ha ki lehetne próbálni vásárlás előtt az objektívet - de sajnos kis hazánkban sehol nem találtam olyan fotósboltot, aki egy ilyet bérbe tudna adni pár napra. Egy időben gondolkodtam a Sigma 500/4.5 APO HSM üvegen is, amivel csökkenteni lehet a költségeket (és az esetleges félrenyúlás pénzügyi hatásait), de az sajnos telekonverterekkel nem annyira jól használható, és mint lentebb erről még szólok, ez számomra elengedhetetlen.

Maradt hát az egyetlen lehetőség: Sefi Prakticar 500/5.6 lencséjét próbálgattam egy keveset, hogy mennyire áll kézre, és leginkább hogy viszonyulok a súlyához. Ugyan a Prakticar f/5.6 és a Canon nagyobb átmérőjű f/4, de a felhasznált anyagok különbözősége miatt mindkettő 4 kiló körül mozog. Nagyon hasznosnak mutatkozott ez a próba: végleg kivertem a fejemből, hogy esetleg 600/4-est vegyek, mivel az 500 is épp elég nehéz volt, bár még rövidebb ideig akár kézben is megtartható. Így nyugodtabban vágtam bele a vásárlásba.

Rozsdás csuk

Canon 1D Mk II - 500/4L IS + 2x @ ISO 400

A türelmes várakozás meghozza gyümölcsét. Egy nádas mellett kötöttünk ki a csónakkal, ahol a Tisza-tó magas vízszintje miatt a nádszálak teteje pont az objektív magassábában volt. Miközben a nem messze köröző héjákra vártunk, egy rozsdás csuk pár jelent meg, és bő negyed órán keresztül egyik nádszálról a másikra röppent.

Nehéz elfogulatlannak lenni, ha egy 6500 eurós lencséről van szó. Az első tesztek eredményét visszanézve egyből lenyűgözött, hogy mennyire pengeéles képeket lehet vele csinálni. Mindamellett a színek is gyönyörűek, és a fókuszsíkon kívüli területeket is nagyon szépen, vajszerűen mossa el. Szóval a képminőség csillagos ötös, nem is akarom tovább ragozni.

A kezelőszervek nagyjából megyeznek a kisebb IS objektívekével (mint például a 70-200). Van viszont két olyan kezelőszerv, amit mindenképp meg kell említenem. Az egyik a focus preset. Ennek segítségével előre beállíthatjuk valahová a fókuszt (például egy olyan ágra, amire madarunk vissza-vissza szokott térni), majd pedig folytathatjuk a munkát tovább. Ha a madár a kívánt ágra röppen, akkor csak meg kell tekerni egy tárcsát a lencse tubusán, és máris visszaugrott a fókusz az előre beállított helyre. A másik hasznos szolgáltatás a tubuson 90 fokonként körben található négy gomb. Ezekre számos funkció valamelyikét lehet felprogramozni, melyek közül számomra leghasznosabb a fókuszálási mód váltásának lehetősége AI szervo és normál között. Érdekes, hogy a gombok úgy vannak elhelyezve a tubuson, hogy ha bal kezünket rátesszük, akkor egy-egy gomb pont a kis- és nagyujjunk alá kerül, függetlenül attól, hogy vízszintes vagy függőleges képkivágással dolgozunk. Nagyon okos, átgondolt tervezés!

Egyetlen negatívumot találtam eddig, nevezetesen a napellenzőt a tartógyűrűjéhez rögzítő csavarokat. A tavaly őszi amerikai út alatt az objektív pucéran, tok nélkül zötykölődött a repülőgépek csomagtartójában. Ennek hatására majd az összes csavar kilazult. A javítás nagyon egyszerű, és úgy tűnik, hogy többé nincs is rá gond: ki kell venni a csavarokat, és egy kevés Loctite csavarrögzítőt vagy egyszerűen csak festéket tenni a szárukra, aztán visszacsavarni őket.

Telekonverterek

A telekonverterek olyan eszközök, amikkel a lencse fókusztávolsága megnövelhető 1.4-szeresére vagy duplájára. Ezek közül valamelyik szinte mindig rajta van a lencsém végén. Az 1.4x mindenképp, de mostanában többnyire a 2x. A képminőséget az 1.4x alig észrevehetően, a 2x kicsit rontja (de még ebben az esetben is használható az eredmény). A 2x használatakor 1/3-2/3 fényértékkel szűkíteni szoktam a blendét, így a minőségromlás ott sem észrevehető.

Azt azonban ne felejtsük el, hogy a telekonverterek használata az 1.4x esetén egy, a 2x esetén két fényérték fényerőcsökkenést okoz. Ezzel az 500/4-es alapobjektívből 700/5.6, illetve 1000/8 lesz. Ez azt jelenti, hogy a 2x telekonverter használatával a váz autófókusz képességei mindenképp degradálódnak. Nem 1-es széria esetén, mivel ezek a vázak csak f/5.6 vagy tágabb blende mellett tudnak autófókuszálni, így elvesztjük ezt a képességet. 1-es széria esetén a középső fókuszpontot azért még tudjuk használni.

Nagy kócsag

Canon 1D Mk II - 500/4L IS + 1.4x @ ISO 400

A következő táblázatban összefoglaltam, hogy a különböző kategóriájú vázak esetén milyen hatása van a telekonvertereknek. A cellák első sorában az effektív fókusztávolságot találhatjuk. Alatta a maximális blende, majd pedig az adott vázon elérhető AF képességek. A csillaggal jelölt esetekben (2x és 1.4x együttes használata) ugyan papíron nincs AF, de az mégis működik.

Effektív fókusztávolságok és autófókusz telekonverterek használata esetén

Összehasonlítva a Sigma 500/4.5-tel, ott még az 1-es szériával is csak az 1.4x használata mellett van autófókusz, a 2x-el mindenképp elvesztjük. Nem 1-es széria esetén bármelyik telekonverter használata mellett csakis manuálisan fókuszálhatunk. Ez volt az a szempont, amiért a Canon mellett döntöttem.

Extrém esetben akár mindkét telekonverter feltehető az objektívre. Ekkor a váz úgy érzékeli, hogy csak a 2x van rajta, tehát az 1D Mark II-vel a középső fókuszpont továbbra is használható. Azonban ezzel az is jár, hogy a blende kijelzése továbbra is f/8 marad f/11 helyett, ami 1 fényértékkel elviszi a fénymérőt, úghogy ezt kompenzálnunk kell.

Bakcsó

Canon 1D Mk II - 500/4L IS + 2x + 1.4x @ ISO 400

Ha mindkét telekonvertert egyszerre akarjuk használni, akkor attól függően kell eljárnunk, hogy I-es vagy II-es szériájú 2x konverterünk van. A II-es széria vége ugyanis üreges, ide simán fel tudjuk tenni az 1.4x konvertert. Az I-es széria esetén egy közgyűrűt kell beiktatni, amitől elvesztjük a végtelen fókuszt. Minden esetben lencse - 2x - 1.4x - váz a sorrend.

A fenti kép mindkét telekonvertert egyszerre feltéve készült, a záridő 1/250s volt (IS bekapcsolva), a blende pedig f/16. Mindezt a kocsi ablakán kidugott, babzsákra fektetett felszereléssel. A 100%-os nagyításon látható, hogy a képminőség azért hagy némi kívánnivalót maga után, de ha nagyon muszáj, még elfogadható. Végül is az 1D 1.25-ös crop faktorát is figyelembe vége 1750mm effektív fókusztávolságról van szó...

100%-os nagyítás, utómunka (élesítés, zajszűrés, stb) nélkül

Állvány és babzsák

Mondtam már, hogy 4 kiló ez az objektív? Ha ehhez hozzáadjuk a váz és az elég sűrűn használt telekonverter súlyát, akkor olyan durván 6 kilót kell stabilizálnunk. Olyan állványt és fejet kell hozzá választanunk, ami nemcsak elbírja ezt, hanem könnyen is kezelhető, manőverezhető vele a felszerelés. Az én választásom a Gitzo 1325-ös állványra esett, mely 12 kg teherbírású. A megfelelő teherbírás mellett elég könnyű is hozzá, hogy akár egész nap vigye az ember a vállán. Az 500-ashoz RRS BH-55 gömbfejet és Wimberley Sidekick-et használok.

Búbos vöcsök

Canon 1D Mk II - 500/4L IS + 2x @ ISO 400

Ez a kép a ladik orrládájára tett, A alakban kettéhajtott babzsákra fektetett felszereléssel készült. Az ISO 400 lehetővé tette nagy zársebesség használatát, ami hozzájárult ahhoz, hogy pengeéles képet kapjak. A 2x telekonverter miatt csak a középső fókuszpont volt használható, amivel a madár nyakára fókuszáltam.

Vannak helyzetek, amikor az állvány egész egyszerűen nem használható. Lesnek használt kocsiból, vagy ha a csónakból a lehető legközelebb szeretnénk kerülni egy vöcsökhöz. Ezekben az esetekben egy egyszerű eszközt, babzsákot használok. Ez tulajdonképp egy zsákvászon kispárna, amibe babot, borsót, vagy műanyag golyókat tölthetünk. Lehúzva az autó vezető oldali ablakát, és a zsákot az ajtóra fektetve stabil alátámasztást kapunk.

Hosszú lencse technikák

Sokan panaszokodnak mindenféle fórumokon, hogy a drága pénzen vásárolt nagy fókusztávolságú objektívvel nem lehet éles képet csinálni. A helyzet az, hogy egy 500mm-es objektívnek 10x szögnagyítása van, minek köszönhetően minden rezdülés tízszeresére nagyítva rögzítődik a filmen vagy érzékelőn. Ha egyszerűen csak hagyjuk, hogy az állvány támassza alá az objektívet, és lenyomjuk a kioldógombot, akkor szinte biztosan szellemképes, vagy életlen képet kapunk hála a tükör felcsapása által keltett rezonanciának, és a kioldógomb lenyomásának. Ezt tehát valamilyen módon csillapítanunk kell. Erre szolgálnak a "hosszú lencse technikák".

Megfelelő hosszú lencse technika alkalmazása

Kéz a tubuson

Ezt a technikát akkor érdemes alkalmazni, ha mozgó témát kell követnünk, mint például amikor madarakat fényképezünk. Bal kezünket fektessük a lencse tubusára annak felfüggesztése felett, vagy ez előtt. Jobb kezünkkel fogjuk meg a vázat, és arcunkat nyomjuk neki a váz hátsó részének, miközben a keresőbe nézünk. Bal kezünkkel így manuálisan fókuszálni is tudunk (ha az objektív fókuszgyűrűjét épp ide tették - a Canon 500/4 esetén itt van). Ezzel a módszerrel az egész felszerelés testünk természetes kiegészítésévé válik, és kis gyakorlás után megfelelően tudunk vele manőverezni.

Babzsák és távkioldó

Mozdulatlanul zsákmányra váró madarak, egy helyben álló állatok, esetleg tájképek készítéséhez alkalmazható. Tegyünk egy nehéz babzsákot az objektív felfüggesztése fölé. Csatlakoztassuk a távkioldót és kapcsoljuk be a váz tükörfelcsapás opcióját. A tükör felcsapása és az exponálás között várjunk pár másodpercet, amíg a tükör által keltett rezonancia elül.

Nem csak madarakhoz

Nem csak madarakat és állatokat fényképezhetünk 500mm-en! A kis látószöggel könnyen izolálhatók a táj egyes részei, így viszonylag könnyű jó képet készíteni nagyobb fókusztávolsággal, mint kicsivel. Ne engedjük, hogy bármilyen skatulya is gátat szabjon kreativitásunknak!

Pára a fagyos Duna felett

Canon 1D Mk II - 500/4L IS @ ISO 320

Eredetileg a fagyos Dunán halászat után sütkérező és szárnyukat kitárva szárító kárókatonákat akartunk fényképezni, így csak hosszú lencsék voltak nálam. A 400-as és az 500-as. Persze kárókatona egy darab se volt, de ahogy elkezdtünk valami más témát keresni, feltűnt a dömösi hajókikötőt és a Dunát beborító pára. 500mm bizonyult ideálisnak a másik parton lévő fák megörökítéséhez.

Szállítás

Ekkora üveg esetén a szállítás is felvet néhány kérdést. A gyári láda, amire öles betűkkel Canon 500mm van felírva erre a célra teljesen alkalmatlan. Nemcsak azért, mert messzire virít, hogy drága cucc van benne, hanem mert nehéz és kényelmetlen fogású is. Tok nélkül betenni a csomagtartóba vagy a hátsó ülésre pedig rossz érzéssel tölti el az embert - épp elég, ha használat közben ütődik és kopik, szállítás közben nem kellene.

Kinesis L311 Compact Long Lens Case

Mivel a MiniTrekker-emet semmiképp nem akarom nagyobb hátizsákra cserélni, ezért dedikált táskát kerestem ennek a lencsének. A LowePro Lens Trekker-e túl nagynak bizonyult. Babzsákjaik kapcsán korábban rátaláltam viszont a Kinesis nevű cégre, akik többek között teleobjektív táskákat is gyártanak. Az L311-es modellben épp elfér az 500-as szállítási helyzetben lévő napellenzővel és az objektívsapkával együtt (utóbbi még egy kis plusz védelmet at, mikor leteszi az ember a táskát). Az elülső zsebet általában leveszem, mert csak útban van. A két oldalsó, nem párnázott zsebbe pedig a Wimberley Sidekick, a vakutartók, közgyűrűk, illetve egy 25x10-es látcső kerül. Az egész táska nincs 1kg, és a vállszíj is tartozéka.

Gyakorlatilag csak járművekben használom (kocsi, csónak). Amikor terepre megyek, akkor a táska marad, a lencse pedig az állványra szerelve vállon közlekedik tovább.