Az RRS hirdetése szerint egyszerűen csak "a valaha készült legjobb gömbfej". Mivel már régóta vágytam az ideális gömbfejre, így motoszkált a fejemben a megrendelés gondolata. Most, hogy nem kell 10 hetet várni a legyártására és a szállításra, rendeltem is egyet belőle. De mielőtt belevágnánk, két dolgoról szeretnék szót ejteni. Az egyik maga a Really Right Stuff nevű cég. Kis családi vállalkozásról van szó, akiktől pár éve minden fennakadás nélkül lehet rendelni Interneten, faxon, vagy bármilyen más csatornán keresztül. Ez az új tulajdonosok érdeme, akik a korábbi, ugyan nagyon jó termékeket gyártó, de a kereskedelmi oldalon katasztrófa cégből mintavállalkozást kovácsoltak.

A másik az Acra-Swiss gyorscseretalp rendszer. Három éve tettem egy próbálkozást Manfrotto állványokkal és fejekkel, és az egyik dolog, ami miatt bosszankondtam az a gyorscseretalp rendszerük volt. 2003 nyarán úgy döntöttem, hogy áttérek az Arca-Swiss által kitalált rendszerre. Ez egy nagyon egyszerű megoldáson alapul: egy alumínium sínt kell felcsavarozni a lencsére vagy vázra, és a sín két oldalán lévő horonyba egy, a fejen lévő mini-satu kapaszkodik bele. Nincsenek rugók, semmi ami elromolhat. Elég a satut egy picit meglazítani, és máris kicsúsztatható vagy kibillenthető a talp. (Az újabb talpakat billenteni kell, mert a két végén a véletlen kicsúszást megakadályozó pöckök vannak.)

A Canon 70-200/2.8L objektívhez tartozó talp

Annak ellenére, hogy az Arca-Swiss találta ki a rendszert nagyformátumú kameráihoz, a talpak gyártásában sosem jeleskedett. Itt jön a képbe az RRS, akik testreszabott talpakat kezdtek el gyártani, melyek kifejezetten az adott lencséhez vagy vázhoz passzolnak. A képen jól látható a talp végén lévő elfordulásgátló nyelv. A kérdés az volt, hogy milyen gömbfejet válasszak hozzá. Akkoriban három gyártó forgalmazott ilyet: maga az Arca-Swiss (a B1 típusú fejük sokáig A gömbfej volt), a talpak gyártásával is foglalkozó Kirk Enterprises, valamit az egytermékes Acratech (jó, persze gyártanak még filmtartó dobozt is). Nemrégiben szabadultam meg a 7 kilót nyomó Manfrotto állványomtól fejestül, ezért igyekeztem a legkönnyebbet, valamint árban is megfelelőt választani. A 400 dollár körül B1 és Kirh BH-1 túlzásnak tűnt, így maradtam az Acratech Ultimate Ballhead mellett.

Egészen addig boldog voltam az Acratech fejjel, míg el nem kezdtem a Canon 500/4L IS lencsét használni. Ez két problémát okozott: egyrészt a fej szokatlan kiképzése miatt nehézkes volt feltenni rá a Wimberley Sidekick-et (erről még írok hamarosan), másrészt a váz és a lencse 6 kilója alatt rendszeresen eresztett a fej, és az egész kütyü oldalra fittyent (hacsak nem téptem meg erősen a fej rögzítő csavarját). Az Acratech alig fél kiló volt, és most Sefi a boldog tulajdonosa. Abban egyeztünk meg, hogy ezzel az írással közel egyidőben megosztja tapasztalatait a Kedves Olvasóval a Manfrotto fejről való áttérésről.

Aston Martin a gömbfejek között

Az RRS termékei nem tömegcikkek. Egy papírdobozban érkezett a fej, amire kézzel volt felírva a típus. Ugyan CNC gépekkel gyártják a fődarabokat, de kézzel szerelik össze őket. Három féle satu közül választhatunk: a B2 Pro II a megszokott csavaros zárású. A B2 LR egy kallantyúval működtethető - igazán gyors cserét lehetővé tévő, a PCL-1 pedig panoráma fotózásra alkalmas. Mindhárom fajta satun található egy pici libella. Sokat gondolkodtam a kallantyús és a csavaros között, majd végül a csavaros mellett döntöttem, annak ellenére, hogy így kicsit lassabb rajta az eszköz cseréje. Az ok abbéli félelmem volt, hogy amikor vállamra vetem az egész felszerelést nagylencséstől, mindenestül, akkor elég egyszer beleakadnia a kallantyúnak a ruhámba, és máris a földre kerül a váz és a lencse. Mivel ennek még a gondolata is rémisztő, így maradt a csavarozás.

Gitzo 1325 állvány, BH-55 fej és Canon 1D Mk II

A fejet kivéve a dobozból már ránézni is jól esik, egyfajta technikai műalkotásról van szó. A szürke magnézium gombok fogása kellemes, nem sérti fel a kezet. Mindegyiket egyszerű kezelni. A külső borítás enyhén érdes felületű, hogy ne látsszanak rajta az ujjlenyomatok. Azok nem is látszanak, viszont minden létező más igen: a gombok megfogásánál könnyen lereszeli az ember körmét, vagy a hordszíj műanyag csatját is. Szóval rövid időn belül meglátszanak a használat nyomai, amiket, mivel nem a fej anyaga sérül, egy nedves ronggyal el lehet távolítani.

A három gomb a következőkre szolgál:

BH-55 csavaros B2 Pro satuval

Két bevágás található a ház oldalán, aminek segítségével a váz 90 fokban oldalra billenthető. Ezt igazából a Wimberley Sidekick felrakására használom, mivel a vázra inkább L-talpat szerelek - viszont a Sidekick-hez elengedhetetlen. Az Acratech kialakítása miatt nem volt alkalmas arra, hogy egy mozdulattal elbillentsük, és feltegyük a Sidekick-et, viszont a majdnem pontosan 90 fokban való elbillentés ezt gyerekjátékká teszi. Majdnem 90. Körülbelül 88-89. Ennek következtében sajnos a lencse felfogató gyűrűn ezt vissza kell korrigálni - elvesztve az 500-as gyűrűjének click-stop szolgáltatását. De még így is sokkal kényelmesebben kezelhető, mint az Acratech.

Wimberley Sidekick a BH-55-ön

Jár a fejhez egy neoprén szütyő is, amit szállításhoz, illetve arra javasolnak, hogy tegyük a fejre védőborításnak, ha az az állványon van. Mivel a szütyő olyan szűk, hogy csak ráerőltetni lehet a fejre (pláne, ha az állványon van), így inkább megmaradtam a 17-40/4-es objektív szütyűjének használatánál. Ezt is csak porvédőként húzom a fejre, ha otthon a sarokban áll az állvány.

Terepen

Ugyan a kézhezvétel után gyorsan feltettem rá az összes kombinációban az itthon található összes lencsét és vázat, hogy egy kicsit megbarátkozzak vele, de azért az éles körülmények közötti felhasználás teljesen más. Nagyon izgatottam vártam a szombat hajnalt, hogy a Hortobágyon élesben is kipróbálhassam.

Minden elsőrangúan működött. Az első tapasztalatom az volt, hogy sokkal kisebb erőfeszítésbe kerül meghúzni a rögzítő csavart, mint az Acratech-nél volt. A kamera és a lencse stabilan áll ezek után.

Az 500-as és a Sidekick kicsit megviseli azért ezt a fejet is. A panoráma-alap kicsit (körülbelül egy szűk millimétert) enged a súly alatt, és picit billeg. Ez a használatban semmilyen fennekadást nem okoz, mert ha ki van engedve az alap, akkor az objektív és a váz súlya alatt nem tud mozogni (már az Acratech sem tudott), lerögzítve pedig teljesen stabil. Ha vállra vetve viszem a teljes cuccot, az még felvet egy megoldandó problémát. Vagy a fő leszorító gomb áll bele a vállamba (ami nem kellemes), vagy pedig a szorítóerő szabályzó hajlamos erősebbre állítódni, ahogy dörzsölődik a ruhán. Utóbbi nem probléma, mert ki nem lazul, viszont amikor szét szeretnénk szedni az egész kütyüt, akkor meglephet, hogy a fő leszorító teljes kiengedése után sem lehet megmozdítani a gömböt. Ekkor egyszerűen csak meg kell lazítani a szorítóerő szabályzót.

Függőleges képkivágásnál a távkioldó használata kicsit problematikus, mivel az nem engedi, hogy teljesen befogassuk a talpat (csakúgy, mint az Acratech esetén). Két megoldás közül választhatunk: vagy beletörődünk, hogy nem tudjuk teljesen a satuba tolni a talpat (ami még így is kellő szorítóerőt biztosít), vagy pedig kicsit kintebb engedjük az egész talpat, hogy a váztól elálljon. Utóbbit nem szeretem, mert így a váz az amúgy is szűkös hátizsákban még több helyet foglal el, így egyelőre maradtam a félig-befogatós megoldásnál.

Kicsit nehezebb a fej, mint az Acratech volt: 840g. De még így is sokkal könnyeb, mint a hasonló termékek. 23 kiló teherbírási határába azt hiszen sose fogok beleütközni, mert az enyém sokkal alacsonyabban van.

Mindenkinek ajánlom ezt a gömbfejet, nem fog csalódást okozni! Tényleg a valaha készült legjobb...