Akiknek mondanak még valamit a lineáris és kombinált konverzió fogalmai, akik mindenféle trükköket találtak ki arra, hogy a legjobb minőséget hozzák ki a képekből, annak ellenére, hogy a Photoshop csak 8 bites színmélységet támogatott, azok emlékezhetnek még arra, hogy három éve milyen eszközök álltak a raw formátumot választó fotósok rendelkezésére. Igazi hőskor volt ez. Volt a Canon File Viewer Utility (ami a jobbára használhatatlan kategóriát képviseli - azóta is), majd a  két nagy vetélytárs, a BreezeBrowser és a Yarcplus!. Hosszú heteket töltöttem azzal, hogy kidolgozzam a raw feldolgozó munkafolyamatot, és ez még a legegyszerűbb esetben is azt jelentette, hogy többször vissza kellet térni az egyes lépésekhez, amikor az előre vizualizált eredmény és a valóság nem vágott egybe.

Aztán a nagykutyák beszálltak az üzletbe, és minden megváltozott...

Színre lép a C1

Először a Phase One, aki addig csak a digitális hátfalak piacán volt jelen (és tartja vezető pozícióját mindmáig) dobta piacra a Capture One-t, majd pedig az Adobe a Photoshop CS-hez a Camera RAW plugin-t. A C1 teljesen megváltoztatta azt, ahogy dolgoztam. Jó minőségű konverziót nyújtott, mindazokkal a kontrollokkal, amikre szüksége lehet az embernek - fehéregyensúly, levels és curves, nagyítás, megfelelő színkezelsé. Sőt, az újabb verziókban már vágni és forgatni is lehetett a képet, amivel még közelebb tudtam már a raw konverterben kerülni a végeredményhez. Két hosszú évig az igásló szerepét töltötte be, azonban volt pár bosszantó dolog is benne.

Amikor haza (vagy a szállodába) érek egy napi fotózás után, akkor letöltöm a képeket, és szeretek egy gyors válogatást tartani. Kidobom azokat a kockákat, ahol "lábon lőttem magam", és megjelölöm azokat, amelyek a legjobban sikerültek. Ehhez olyan eszközre van szükségem, amivel gyorsan lehet dolgozni, és a képernyőről el tudom dönteni, hogy jó lesz-e a kép, vagy sem. Erre a C1 lassúsága miatt teljesen alkalmatlan, úgyhogy ebben a szakaszban is kettévágva maradt a munka: a válogatásra BreezeBrowser-t, a kidolgozásra pedig C1-et használtam. Elvesztve ezzel azt a lehetőséget, hogy a válogatás és a kidolgozás között gyorsan váltsak, egy-egy érdekesebbnek tűnő képpel foglalkozzak picit, majd tovább válogassak. Öröm az ürömben, hogy a BreezeBrowser-rel kényelmenes el tudtam forgatni a D60 függőleges kivágású képeit - nem lévén benne helyzetérzékelő.

A másik nagy bajom a preview fájlok és a képekhez tartozó beállítások kezelése volt. Egy könyvtárba hajítja be őket, és ha egy képpel másik gépen akarok dolgozni, akkor esély sincs rá, hogy megtaláljam a hozzá tartozó beállításokat tartalmazó fájlt - lévén a nevek alapján nem lehet összerendelni őket. Esetenként a Phase One azzal is meg szokott lepni, hogy az újabb verzió nem tudja a régi beállítás fájlokat elolvasni. A preview-k pedig minimum 2 megabájtosak (az 5D esetén közel 4 megásak), ami jó sok helyet elvisz...

Ugyan a feldolgozás jóval egyszerűbb lett a C1-el, de még sok utómunkára volt szükség Photoshop-ban. Főleg, hogy a C1 kicsit lapos, kimosott színképzését olyanra alakítsam, amit szeretek. Azaz a kreatív folyamat még mindig két félre szakadt (hogy a válogatási szakaszt már ne is számoljam ide harmadiknak) - az előhívásra C1-ben és a Photoshop-beli feldolgozásra, számtalanszor váltogatva a két alkalmazás között és újrakonvertálva a képet.

Az 5D eset

Amikor nemrég egy Canon 5D tulajdonosává váltam, ismét felmerült a "milyen raw konvertert használjak?" kérdés, mivel a C1 semmit nem tudott kezdeni a fájljaival. Sőt, majd csak valamikor decemberben fog tudni - feltéve ha most nem lesz a szoksásosan gyatra minőségű is elszállós az első próbálkozásuk (a letölthető termékjelölt egész jónak tűnik). A BreezeBrowser-rel át lehetett válogatni a képeket, de a kidolgozásra csak a Canon újabb próbálkozása, a Digital Photo Professional 2.0 volt használható. Azt el kell ismerni, hogy ez nagyságrendekkel a korábbi Canon szoftverek felett áll, "szép-szép, de csillag nincs a homlokán". Az Adobe Camera RAW 3.2 már be tudta olvasni az 5D fájljait, de nem vagyok túl nagy rajongója. A felület még csak-csak rendben, de nem tud Beta RGB színtérbe konvertálni, illetve valami elképesztő mennyiségű időleges fájllal szemeteli tele a lemezt - két különböző helyen is. Szóval ezzel nem voltam boldog. Ekkor viszont érdekes dolog történt...

A Pixmantec végre bejelenti

A Pixmantec, melyet a C1 korábbi architektje alapított, azt tűzte ki céljául, hogy forradalmasítja a raw konverterek piacát. Egy könnyen használható, kicsi, gyors konverterrel, amely sokkal jobban kézre eső munkafolyamatot tesz lehetővé, mint bármely más eszköz. Az idén februárban megjelent RawShooter essentials ennek a nyárnak első fecskéje volt. A sebesség mellett az árnyék/csúcsfény/derítő kontrollok voltak azok, amik miatt tetszett, ámde nagyon sok dolgot hiányoltam a korábban megszokott "nagyágyúk" lehetőségeiből.

A nemrég egy rendkívül rövid, 1 hetes akció keretében megjelent RawShooter premium-ban eleinte nem volt túl nagy bizodalmam, de azért gondoltam egy próbát megér. Letöltöttem, és megpróbáltam dolgozni vele. Fokozatosan döbbentem rá, hogy mennyire jól el van találva sok minden benne. A vége az lett, hogy eltávolítottam a gépemről a BreezeBrowser-t és a C1-et is, és előkerült a hitelkártya... Nem akarok most minden lehetőségére kitérni (mert erre még sort akarunk keríteni a jövőben - a digitális sötétkamra munkafolyamatainak bemutatásakor), töltse le a Kedves Olvasó a próbaverziót és próbálja ki saját maga! Ellenben pár dolgot megemlítenék a munkafolyamat változásáról.

Ablaktáblák, Escorial, 2005 ősz

Canon 1D Mk II - 70-200mm f/2.8L IS @ ISO 800

Integrált kreatív folyamat. Ez az, ami a legjobban megfogott. Nem kell oda-vissza mászkálni a raw konverter és a Photoshop között, már a RawShooterben effektíve előáll a kész kép. Amik a Photoshop-ra maradnak az az élesítés, torzulások korrekciója, zajszűrés, és az esetleges helyenkénti tonalitás, szín, és élesség korrekciók. Korábban azzal kezdtem, hogy a PSCS2 Shadow/Highlight segítségével megnéztem, hogy megnyitva az árnyékokat (és/vagy a csúcsfényeket), hogyan alakul a kép. Aztán jött Fred Miranda Digital Velvia plugin-je, amivel a szívemnek kedves Velvia kinézetet lehetett kölcsönözni a képeknek. Az árnyékok és csúcsfények szintjének beállítását és a tonalitás görbék változtatását is Photoshop-ban csináltam, mert így a legtöbb dolgot egy programban tudtam kontrollálni, és ezzel csökkent az oda-vissza váltások száma. Most mindent egyben meg tudok csinálni a RawShooter-ben, miközben látom, hogy az egyes korrekcióknak milyen hatása van, és a Photoshop-ban már alig történik valami. Kisebben lettek emiatt a TIFF fájljaim is (mivel kevesebb korrekciós réteget kell bennük tárolni). Ha másért nem, akkor már ezért váltottam volna.

Gyors válogatás. Amiért a BreezeBrowser-től is búcsút vettem, az a RawShooter fájlböngészője. Sokan próbáltak már jót csinálni ebben a műfajban, de eddig nem túl sok sikerrel (rossz példa a PhotoShop CS2 Bridge nevű böngészője). Azon kívül, hogy a szokásos megjelölési funkciókat (prioritások, törlendők, stb) tudja, rendkívül gyors. Gyorsan generálja a preview-kat, gyorsan vált mappát, szóval nincs útban. Ráadásul egyetlen TAB, és máris a kijelölt képet korrigálhatjuk. Aztán ha végeztünk vele, akkor vissza a böngészéshez. És megint vissza a képhez, amikor épp jól esik. Ráadásul a korrekciós beállításokról pillanatfelvételt is készíthetünk, és több korrekciót is kipróbálhatunk ugyanazon a képen. A C1-nél magára hagytam a gépet, amíg a preview-kat generálta, de most válogatok közben nyugodtan.

A korrekciók tárolása. Elsőre lényegtelennek tűnhet, hogy hol is tárolódnak ezek. Mindenek előtt el kell mondani, hogy a RawShooter (és gyakorlatilag mindenki más a piacon) csak a korrekciós paramétereket tárolja el, amikkel majd a konverzió során dolgoznia kell - az eredeti raw fájlt nem módosítja. Kérdés a korrekciós fájlok helye. A legrosszabb megoldást a C1-nél láttam, ahol teljesen lehetetlen kitalálni, hogy melyik képhez melyik .c1w fájl tartozik. Ráadásul a c1w fájlok egy könyvtárba vannak ömlesztve. A Camera RAW képes a paramétereket a képpel megegyező nevű .xmp kiterjesztésű fájlban tárolni, a képpel megegyező könyvtárban. Ez már majdnem jó, de még mindig kényelmetlen tud lenni. Mikor is? Mint írtam, amikor terepen vagyok, akkor a notebook-omra töltöm le a képeket esténkét, és nyomban el is kezdem válogatni, és ha arra érdemest találok, akkor kidolgozni őket. Ezzel egyrészt azonnali visszacsatolásom van az adott napról, inspirálja a további fotózást, és meg tudom állapítani, hogy hova kell még visszamenni másnap. Viszont nem szeretném kidobni ennek a munkának az eredményét: a raw konverter korrekciós paraméter fájlokat. A C1 használatakor csak a kész TIFF maradt meg, a korrekciós fájlokat nem voltam hajlandó kivadászni a többi 1500 közül, így azok elvesztek. A RawShooter külön könyvtárban (a kép könyvtára alatti .RWSettings nevűben) a képpel megegyező nevű .rws fájlt készít. De csak akkor, ha hozzányúltam a kép beállításaihoz! Így nagyon könnyű megtalálni és átmásolni a vonatkozó fájlokat.

Jogos a kérdés, miszerint a képminőséggel mi a helyzet? Nem tagadható, hogy más, mint a C1 esetén. Nem jobb, nem rosszabb - más. Van amikor a C1 részletgazdagabb képet ad, van amikor nem. Ez attól függ, hogy a RawShooter élesítő csúszkáin mit állítunk be. Volt olyan eset is, hogy a C1 erős kékes elszíneződéssel konvertálta egy kép sötétszürke részét, az RSP pedig teljesen neutrálisan tartotta. Ebből a szempontból nem tudok igazán választani, hol egyik, hol másik bizonyult jobbnak.

Hab a tortán

Alig két héttel a RawShooter premium megjelenése után egy másik újdonsággal is kijött a Pixmantec. RawShooter Color Engine a neve, ami semmi mást nem takar, mint az ETCETERA Consulting (konkrétan egy Magne Nielsen nevű úriember) által készített profilokat egy sereg kamerához. (Hogy miért is fontosak ezek a profilok, arról itt található további információ.) Az eredmény? Mit ne mondjak, kis híján leestem a székről. Hihetetlen plasztikusságot adnak a képnek. Olyan érzésem volt, mintha diát látnék, nem is digitálist! Semmi nyoma a korábbi kimosottságnak, amit a C1-nél elég erőteljesen éreztem. Az RSP alap profiljaival ugyan kisebb mértékben, de még jelen volt. Azt hiszem elég, ha annyit mondok, hogy elkezdtem átnézni az összes korábbi képem, hogy festenek ezekkel a profilokkal. Az ETC profiljai C1-hez is megvásárolhatók, jóval drágábban, mint azt a Pixmantec adja. Viszont talán még egy hangyányit jobbak.

Konklúzió

Ritkán szoktam ilyet mondani napjainkban, amikor a szoftverek jelentős része katasztrófa, de ez tényleg egy igen jól kitalált és megírt eszköz. Igazából nehezemre esik elfogulatlannak lenni. Régen éreztem azt, hogy szeretek dolgozni egy programmal és jóleső érzés elindítni. Ebben az esetben tudom, hogy minden alkalommal alkotni tudok vele valami jót. Érdemes kipróbálni!