Az első pár száz Canon D60-nal készített kép után már világos volt, hogy ki kell alakítani valamilyen stratégiát a fájlok kezelésére. Az első 7000-8000 kép, és a második váz belépése után nyilvánvaló volt, hogy az elsőre kidolgozott stratégia nem képes megbírkózni ezzel az adatmennyiséggel. Minden digitális (sőt, nem csak a digitális) gépekkel dolgozó fotós előbb-utóbb szembekerül az előállított negatívok, a kész képek, a nyomatok eredeijeinek, és a web számára előkészített képek hatalmas mennyiségével. Szerencsére több hasznos segédprogram áll rendelkezésünkre - ezekkel, és a munkafolyamataink átgondolásávál rendet vághatunk a tonnányi fájl között.

Ebben az írásban azokat a fájltípusokat és folyamatokat gyűjtöttem össze, amelyekkel én dolgozom. A használt könyvtárstruktúrák, elnevezések és módszerek a saját preferenciáimat tükrözik, és ezek mindenkinél többé-kevésbé eltérőek lesznek. Nem kívánok minden áron követendő szabályokat adni, viszont fel szeretném hívni a figyelmet azokra a problémákra, amikkel szembekerültem, és egy-egy tippet adni a megoldásukra, és az Olvasó saját munkafolyamatainak kialakítására.

Vegyük először sorra azokat az adatfájlokat, amivel a digitális fotós találkozik (a hagyományos film esetén, ha a feldolgozás során digitális eszközöket használunk, akkor ezek jelentős része ugyanúgy megtalálható).

A sikeres rendberakáshoz szükségünk lesz nényán konvenció kialakítására - és utána a betartásukra is. Ha a korábban kialakított konvenciónkról később kiderül, hogy valahol vérzik, akkor ne legyünk restek átalakítani azt! A konvenciók betartása segít bennünket a későbbeikben a képeink megtalálásában, és rengeteg időt spórolhatunk vele. Tehát, a kialakítandó konvenciók:

Fájlnevek és a könyvtárstruktúra

A fájlneveket illetően az hihetnénk, hogy a kamerák egyedi elnevezése elegendő. Vegyük például a Canon D60-at, ami a RAW fájlokat IMG_1234.CRW formátumban nevezi el. ÿgy 9999 kép egyedi elnevezésére van lehetőségünk. Ha biztosítani akarjuk, hogy a fájljaink garantáltan egyedi nevet kapjanak, akkor az eredeti fájlnév nem elengendő. Tovább bonyolítja ezt a helyzetet, ha több vázat használunk, illetve, ha valamilyen okból kifolyólag lenulláztuk a váz számlálóját (persze olyan munkafolyamatok is kidolgozhatók, ahol a számlálót például kártyánként nullázzuk, de én ezt nem szeretem - mint látható, ez is egyéni választás).

Mindezen indokok miatt a következő módon nevezem el a fájlokat:

<váz azonosító>_<évszám utolsó két jegye><hét száma>_<eredeti kép azonosító a kamerából>.<eredeti kiterjesztés>

ÿgy a következő fájlnevek állnak elő: D60_0322_1312.CRW, vagy 1D2_0442_5988.CR2. A váz azonosító miatt nem kell tartani a különböző vázak között névütközésektől, az év és az éven belüli hét száma pedig az egyes vázak számlálóinak nullázásából következő ismétlődések kiküszöbölésére szolgál.

A könyvtárak elnevezésénél a fő szempont, hogy könnyen azonosíthatók legyenek egy napon egy adott helyen készült képek. A neveket az alábbi módon képzem:

<évszám 4 jegye><hónap><nap>_<munkakód>

Az évszám egyértelmű. A munkakód pedig egy olyan név, amiről ráismerek a könyvtár tartalmára. ÿgy például a 20050108_Szentendrei_sziget_madarak könyvtárnév áll elő. A munkakódban sem ékezetes karaktereket, sem szóközöket nem használok, mert azt néhány program még napjainkban sem képes hibátlanul kezelni.

A munka közben használt könyvtárstruktúra

Az összes kép, amivel dolgozom, így a memóriakártyákról frissen letöltöttek, és a feldolgozás alatt állók is, egy külön köteten foglal helyett. Ezen a "munkaterületen" két fő könyvtár található: egy a még nem archivált negatívok számára, a másik pedig a feldolgozott képek tárolására. Ezek mellett még számos segédkönyvtár van ezen a köteten (a frissen átkonvertált képeké, egy a digitális portfolióknak, és még jó pár egyéb).

Letöltés a memóriakártyákról

A letöltéshez két út közül választhatunk: manuálisan lemásoljuk a memóriakártyák tartalmát, és utána átnevezzük a képfájlokat az elnevezési konvenciónknak megfelelően. Az átnevezéshez jó pár shareware program is létezik, mint pédául a Rename-It. A másik út sokkal kényelmesebb és hatékonyabb. A BreezeSystems terméke, a Downloader Pro egy lépésben végzi el a letöltés, az átnevezgetés és a megfelelő könyvtárba pakolás műveleteit.

Rengeteg letöltési paraméter a Downloader Pro-ban

Rengeteg a könyvtár- és a fájlnévben elhelyezhető token áll rendelkezésünkre, amikkel még a legvadabb elnevezési konvencióknak is megfelelő neveket automatikusan elő tudunk állítani. Ezek közül a Job code egy speciális fajta: a program minden egyes elindulásakor be tudja kérni azt - így lehetőségünk van olyan információ elhelyezésére is, ami az EXIF adatokban nincs benne. Ha a konfigurációt egyszer elvégeztük, akkor utána indítás után egy listát kapunk az aktuális memóriakártya (vagy akár a direktben csatlakoztatott kamera) tartalmáról.

A memóriakártya tartalma

Ezek után már csak egy gombnyomás, és nemsokára a kívánt struktúrában láthatjuk viszont legújabb képeinket. "Nemsokára" - a letöltési idő attól függ, hogy milyen kártyaolvasót, vagy direktben csatlakoztatott kamerát használunk-e. Eleinte a D60-at a saját USB 1.1-es interfészén használtam, de egy 1 gigás Microdrive letöltése az órás nagyságrendbe esett. Viszont még mindig jobb volt, mint a Windows XP saját letöltőjén, vagy a ZoomBrowser nevű "izén" keresztül letöltögetni. ÿgy legalább egyből a helyére került minden. A lassú letöltés miatt hamar áttértem a CF kártyaolvasós megoldásra, ami sokkal, de sokkal kényelmesebb.

Az első megjelenése óta használom a Downloader-t, és még soha, semmilyen problémám nem volt vele. Ez a program is egyike azoknak az eszközöknek, amik jelentősen megkönnyítik a fotós életét - és ehhez képest csak 30 dollárba kerül. Rendkívül jó ár/teljesítmény arány!

Archiválás és mentés

Mi a különbség az archiválás és a biztonsági mentések között? Az archívum arra szolgál, hogy az összes eddigi munkánkat rendszerezve tárolja, és az aktuális munkáinkat tartalmazó munkaterületen ne kelljen több tízezer képet kerülgetnünk. A biztonsági mentések az adatok olyan másolatai, amelyekből adatvesztés esetén visszaállíthatók képeink. Az adatvesztés oka lehet véletlen törlés, diszkhiba, stb. Természetesen az archívumról is célszerű biztonsági mentést készíteni.

A következő ábrán az általam követett archiválási és mentési munkafolyamat látható.

A munkaterület a gépem belső diszkjén lévő, 100 GB körüli méretű kötet. A letöltött negatívok ide kerülnek, és egészen addig itt is maradnak, amíg a friss anyag be nem tölt egy újabb DVD-t. Ha újabb DVD-nyi nyersanyag állt elő, akkor ez átkerül a külső diszken lévő on-line archívumba (az eredeti, és az Adobe DNG-re konvertált formában is). Jelenleg egy 1 terabájtos külső firewire diszk szolgál erre a célra. Ezzel párhuzamosan két DVD-t is égetek az új negatívokból, melyekből az egyik megy a szekrénybe, a másik pedig egy eltérő földrajzi helyre. Ezek után az új anyagot az archív szalagokhoz is hozzáfűzöm. Az on-line archívum könyvtárstuktúrája is a DVD-ken alapul, hogy könnyen össze lehessen rendelni őket.

Az archívum könyvtárstruktúrája

Felmerülhet a kérdés, hogy minek az on-line archívum, miért nem elég csak a DVD-n tartott eredeti fájlokról valamilyen Digital Asset Manager, vagy katalogizáló szoftver segítségével egy katalógust csinálni, és az eredeti képeket meghagyni DVD-n, megspórolva ezzel egy regementnyi tárhelyet. Ezekkel szoftverekkel eddig nem sok jó tapasztalatom volt, mert amit csinálni szoktam (böngészés, 1-2 kép vizsgálata, hogy tényleg tetszik-e - mint itt írtam), ahhoz nem szoktak kellően "kézreállók" lenni. Arról már nem is beszélve, hogy többnyire vagy nem ismerik a színkezelést, vagy nem támogatják megfelelően a D60 és 1D2 RAW formátumát - egy idő után elegem lett belőlük (például az elforgatott D60 fájlok tipikus állatorvosi ló). Másik szempont, hogy az archívumban lévő lemezeket tényleg archiváltként kezeljük: ne szedjük elő, ha nem kell, mert karcolódhatnak; tartsuk őket tokban, függőleges helyzetben; ne írjunk rájuk olyan tollal, ami roncsolja a lemez anyagát - szóval vigyázzunk rájuk.

A negatívok archiválása mellett természetesen a lényegi lépés azok előhívása, és a kész képekkel való munka. A feldolgozott képek is a munkaterületen foglalnak helyet. Az egész munkaterületről kétféle mentés készül: az on-line archívumokat tartalmazó külső diszkre egy gyorsan elérhető verzió (ami akkor jön jól, ha elbarmoltam valamit egy képen, és gyorsan vissza szeretném állítani), illetve a szalagra írt.

Archívum és mentés többféle adathordozón

A szalagos mentésre DLT-t használok. Korábban próbálkoztam a jóval olcsóbb DAT-os megoldásokkal, de a szalagok élettartama katasztrofálisan rövidnek bizonyult. Volt rá példa, hogy két hét múlva sem lehetett visszaállítani a lementett adatot. A DLT ezzel szemben elég jól vizsgázott. Egyszer kipróbáltam, hogy a VHS videokazetták tömeges törlésére használt demagnetizáló milyen hatással van a DLT szalagra. Körülbelül fél óra heves demagnetizálás után minden adatot simán vissza tudtam olvasni. Mindemellett csak hab a tortán, hogy ha a teljes gép összedűl (mint arra tavaly augusztus 19.-én este sor került), a szalag betétele, és egyetlen gombnyomás (na és persze pár óra türelmes várakozás) után a gép abba az állapotba kerül vissza, ahol az utolsó mentés előtt volt. Manapság már elviselhető áron be lehet szerezni a régebbi 35 és 40 GB-os verziókat (az új SDLT és LTO Ultrium egységek ára még mindig csillagászati).

Persze legyen az bármilyen adathordozó, a mentés hajítófát se ér, ha nem végezzük el rendszeres időközönként, vagy nem ellenőrizzük vissza a mentett adatokat!

Azok kedvéért, akik most hitetlenül csóválják a fejükett, hogy minek ez az egész felhajtás, álljon itt egy kis történet tanulságul.

Egy régi barátom, aki földmérésből él, kollégáival együtt rengeteg adatot állít elő. Térképek többféle nézetben, digitalizáltan és vektorizálva, a térképi elemekhez tartozó adatok, és még sorolhatnám. Még valamikor 1996 környékén felhívott egy este, hogy valami baj van azzal a gépével, amin az összes adatot tárolta - a vállalkozása teljes szellemi termékét. Másnap reggel kiderült, hogy a töredezettségmentesítés helyett a lemeztömörítés menüpontra kattintott (Windows 95-ön), minek hatására az egész lemezt az operációs rendszer átalakította egy nagy tömörített fájllá. Majd ezután el is végezte a töredezettségmentesítést - így nem vették észre, hogy mi is történik. Csak azt, hogy született egy új betűjelű meghajtó, amin egy jó pár száz megás (ne feledjük, 96-ban járunk, ez akkor nagynak számított!) fájl volt mindössze. Biztos ami biztos, letörölte a fájlt, és kikapcsolta a gépet. Másnap pedig halálra vált arccal tapasztalta, hogy a gép nem indul, és nem tudja elérni az adatait. Persze a megrendelések határidejei azok továbbra is ott voltak, ahol eddig. Két napi kemény munkába került, mire sikerült az adatokat visszaállítanom a diszken, gyakorlatilag adatvesztés nélkül. Ez alatt a két nap alatt a barátom teljesen idegroncs volt - számolatlan üveg alkoholtartalmú dolgot dűtött magába, és próbált nem gondolni arra, hogy ha most megsemmisültek az adatai, akkor becsukhatja a boltot. Két dolgot tett ezután az eset után: minden adatot két példányban tartott - egy másik gépre átmásolva, illetve vett egy CD írót, és elkezdett hetente mentéseket csinálni a térképekről.

Hogy milyen mentési stratégiák választunk, és mennyit vagyunk hajlandóak erre a célra költeni, attól függ, hogy mennyire tartjuk értékesnek a képeinket. Tűnődjön el ezen a Kedves Olvasó, és ennek fényében dolgozza ki a saját mentési módszereit. Azt viszont senki se gondolja, hogy vele nem történhet meg!