Érdekes módon eddig valahogy sikerült elkerülnöm a DxO Optics Pro használatát. Lehet, hogy az első verziók instabilitása, vagy az erőteljesen szuboptimális munkafolyamat szervezése volt az oka. Idén júliusban, miután többek dícsérték, hogy az új 5-ös verzió milyen tuti, rászántam magam egy próbára. A kísérletezés vége éppen egybeesett a Ligtroom 2-es verziójának megjelenésével.

Egyik nagy szenvedélyem a tájképfotózás. Itt igencsak előnyös, ha az eredeti kockából minél több részletet sikerül kinyerni, lévén jó a szemet legeltetni a részletgazdag nagy méretű nyomatokon. Ebből a szempontból eddig a Capture One 4 volt a kedvencem, de nem volt annyival jobb, hogy a Lightroom megszokott környezetét feladva visszatérjek a C1-hez. Aztán feltettem a DxO-t... Illetve először elijesztett a webjükön található "64 bites opreációs rendszer alatt nem támogatott" felirat, de másodjára egy mentés után megpróbálkoztam a telepítéssel. Minden simán működik azóta is.

Elővettem a tavaly nyári Amerikai Délnyugat túra képeit, és elkezdtem próbálgatni a programot. És amit láttam, attól majdnem leestem a székről. A természetes élesség, szép színek, majdnem "pont jól" világosított árnyékok látványa nagyon meggyőző volt. A következő képen egy előtte/utána összehasonlítást láthatunk (a bal oldalon van az eredeti). A képre kattintva megtekinthető a 100%-os nagyítású képernyőkép.

Némi fejvakarás után nekiláttam Lightroom-mal előállítani ugyanezt az eredményt. Több képen is próbálkoztam, de valami mindig hiányzott. Körülbelül mintha egy 28-135 és egy 24-70L objektív képét hasonlítottam volna össze - a DxO élesebb képet adott. Nem jobban élesítettet, hanem élesebbet, amit a Lightroom-ban nem tudtam reprodukálni, bármennyi élesítést húztam is rá.

Pár perc keresgélés után megtaláltam a "bűnöst". A Detail panel Sharpness fülének DxO Lens Softness opcióját. Ez, hasonlóan ahhoz az optikai torzulás korrekcióhoz, amiről a DxO híressé vált, az egyes fényképező és optika párokhoz készült mérési adatok alapján végzi a korrekciót. Az adott pár esetén minden egyes rekeszhez és fókusztávolsághoz megmérik az objektív torzítását, és ennek megfelelően korrigálják a képet. Ennek sajnos az a következménye, hogy csak bizonyos vázak és optikák esetén tudja a program elvégezni a korrekciót. Az adatbázis ugyan elég nagy, de hiányoznak belőle például a telekonverteres adatok (amit a 70-200/2.8L IS + 1.4x kombinációnál hiányolok nagyon).

Leellenőrizendő amit találtam, az alábbi kísérletet végeztem el. Minden élesítést és korrekciót nullára állítottam mind a Lightroom-ban, mind pedig a DxO-ban. Ezek után ugyanannak a képnek egy részletét hasonlítottam össze az egyes programok konverziójában. Mindezt 200%-os nagyításban, hogy jobban látható legyen az eredmény.

Ligthroom 2.0

A Lightroom konverziója alapvetően jó. A részletek ugyan erőteljesen kimosottak, és enyén "lefóliázott" érzése van az embernek, de ez az a kinézet, amit az ACR-től és a Lightroom-tól már megszokhattunk.

DxO Optics Pro 5.2 - életlenség korrekció nélkül

A DxO Optics Pro mindenféle korrekció nélkül is elég jó konverziót produkál. Főleg a fán látható, hogy kontrasztosabb a kép. De ezért még nem adtam volna ki a 300 dolláros - kicsit borsos - árat...

DxO Optics Pro 5.2 - életlenség korrekcióval

A fenti kép pedig a Lens Softness korrekció hatását mutatja. A kép éles, sehol egy fényudvar, nagyon jó a mikro-kontraszt. Különösen érdemes megfigyelni a közeli fa ágait, és a távoli bokrokat.

Ugyan a DxO által diktált munkafolyamat még mindig kész katasztrófa, és a felhasználói felület tervezői is elmehetnének egy ezirányú tanfolyamra, de a RAW konverzió a legjobb, amit eddig láttam. Arról már nem is beszélve, hogy képes a Lightroom library-k megnyitására (de csak 1.4.1-ig, a 2-es verzióval készülteket egyszerűen csak teljesen üresnek mutatja), így ha ott összeszedjük a komolyabb feldolgozásra szánt képeket, akkor gyorsan elérhetjük azokat a DxO-ból is.

Mint oly sok más esetben, a RAW konverziós eszközök között sincs olyan, ami minden feladatot a legjobban oldana meg. Szembe kell néznünk tehát azzal, hogy több eszközt használunk, és esek sokszor diktatúra számba menő munkafolyamat támogatását kijátsszuk úgy, hogy a végén szemet-lelket gyönyörködtető kép legyen belőle. De legalább a szoftvereknek nincs mérgező gőze...